Jegyzet: Szívből szóló szeretetünnep

Ismét közeledik az év legszebb ünnepe, a karácsony, a legkedvesebb ünnepem. Számomra a legmeghittebb, a legnyugalmasabb – legalábbis azt szeretném, ha az lenne – ünnep. Az összetartozás, és tényleg a szeretet ünnepe. Nagyné Kelemen Mónika jegyzete.

Gyerekkoromban a karácsonyfa díszítése nagy feladat volt, alig vártuk, hogy díszíthessük: énekelve, jókedvűen teltek ezek a percek. Még igazibbá az tette, ha esett a hó ezen a szép estén.

Manapság divat a műfenyő: ennek nem hullik le a tűlevele, nincs vele baj. Összehajtjuk, betesszük a dobozba januárban, jó lesz jövőre is. Szerintem ünneprontó, személytelen.

A fenyő illata, varázsa maga az ünnep. Kár az amúgy is sok műanyaggal elrontani a karácsonyt.

Megkezdődött az ünnepi forgatag, a bevásárlás. Gondoljuk meg, szeretteinket, barátainkat mivel lepjük meg az idén. Sokaknak okoz gondot az ajándékozás, kötelezőnek érzi, mert ez a szokás, mert elvárják tőle. Így van-e ez valójában, és ha igen, be kell-e állnunk a megszokás soraiba, vagy más szempontból kell végre megközelítenünk ezekben az időkben életünket?

Álljunk meg egy pillanatra, és nézzünk szét a saját házunk táján: adtunk-e eleget év közben, figyeltünk-e eléggé azokra, akik ezt várták tőlünk, és segítettünk-e, szerettünk-e, egyáltalán jelen voltunk-e úgy, ahogy azt magunknak szeretnénk? Legyünk magunkkal őszinték, és azt válaszoljuk, ami igaz, és nem azt, aminek igaznak kellene lennie.

Mert tudni kell, hogy ezeket az elmulasztott dolgokat bizony ajándékokkal megváltani nem lehet. Csakis cselekedetekkel, időnk, szeretetünk, önmagunk felajánlásával, őszinte odaadásával.

Tanuljunk meg bocsánatot kérni a meg nem tett dolgokért is, és tudjuk végre jóvátenni azokat!

A legtöbb, és legértékesebb, amit adhatunk szeretteinknek, az Mi vagyunk magunk! Az időnk, a figyelmünk, szeretetünk. Nem csak karácsonykor. Természetesen ajándékokat is adjunk, de ezt megtehetjük az év bármely napján, hiszen életünk ünnepeit Mi határozzuk meg!

Életünk filmjét mi írjuk és rendezzük. Az utunk végén pedig mi leszünk ennek a filmnek a nézője, és minden pillanatot újra megélünk. Legyünk magunkkal és másokkal emberséges, áramoltassuk a szeretetet minden pillanatban, hogy életünk filmje is igazi érték, és élmény legyen!

Most pedig, karácsonykor, Jézus születése napján gondolkodjunk el mindezen. Rájövünk, hogy fényes, nagy ajándékot, vagy örömöt, szeretetet kell-e adnunk. A válasz bennünk van.

- Nagyné Kelemen Mónika -