Akik kétszer születtek

Debrecen - Legutóbb a cívisvárost tűzték ki úti célnak a Transzplantációs Alapítvány tagjai.

Cserfes, szőke kislány ül néhány nagyobb gyerek társaságában a szálloda halljában, amikor Szalamanov Zsuzsával, a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért elnökével belépünk a hotel ajtaján. – Ő is transzplantált – súgja nekem miközben feléjük indulunk. Régi ismerősök már, a betegség, illetve az alapítvány hozta össze őket. Közel 70-en érkeztek a cívisvárosba a múlt pénteken az alapítvánnyal, hogy együtt tölthessenek egy kis időt. Mindannyian szervátültetettek, közöttük 37 gyerek.

„Erős vagyok, bármit kibírok”

– Májátültetésem volt kilenc évvel ezelőtt, 11 éves koromban. Emlékszem, amikor kiderült a betegségem, a szüleimnek azt mondta az orvos, hogy halálos beteg vagyok – meséli Berki Tünde, aki mára felnőtt és egészséges nő lett. Mint elmondta, a betegség leginkább a családját viselte meg, ő próbálta tartani bennük a lelket. A diagnózist követően fél évvel kapott új szervet, ami azóta tökéletesen működik. – Erős vagyok, bármilyen nehézséget kibírok, én erre az életre születtem. A műtét óta egy évben kétszer ünneplem a születésnapom – tette hozzá. Tündét a testvére, Barbara kísérte el Debrecenbe, aki így emlékezik vissza arra az időszakra: – Nem lehet elmondani, mit éreztem, amikor kiderült, hogy beteg a testvérem. Egymásba kapaszkodva próbáltunk erősek maradni.

A szőke kislány, Jenes Virág szintén testvérével, Violettával érkezett. Virágnak 2009-ben, nyolcéves korában volt tüdőtranszplantációja. – Nem nagyon értette, mi történik vele, csak azt tudta, hogy beteg. Az operáció előtt is ugyanúgy játszott, mint kortársai, azzal a különbséggel, hogy mindig vele volt az oxigénpalackja. Amikor kint biciklizett az udvaron, a kerékpárja kosarában volt a tartály, mert oxigén nélkül nem tudott lélegezni – emlékezett Violetta. Virág ma már teljes életet él, úszik, atletizál és persze sokat játszik a barátaival.

Rózsa Viktor kétszeresen transzplantált. A tizenkét éves fiú elsőnek hét hónapos korában kapott új májat, ami tönkrement, ezért két és fél éves korában újabb szervátültetésre szorult. Mint elmondta, egészségtudatosan él, a fertőzésekre jobban odafigyel, egy megfázást is komolyabban kell vennie, mint egy nem transzplantált embernek. – Nagyon nehéz időszak volt, amikor kiderült a betegsége. Amikor tönkrement a beültetett szerv, újra donorra kellett várni. 2001. szeptember 11-én jött a telefonhívás, hogy van számára egy máj. Szörnyű, de amikor az egész világ gyászolt, mi akkor voltunk a legboldogabbak – mondta Illés Erzsébet, a kisfiú édesanyja.

Családokat gyógyítanak

Mint a kuratóriumi elnöktől megtudtam, az alapítvány 1991 óta működik. Tevékenységük fő profilja az ismeretterjesztés és a rehabilitáció. Utóbbit pedig nemcsak a beteg, hanem annak családja bevonásával végzik. – Komplex rehabilitációs programunk van. Azt tapasztaljuk, hogy a szülőnek sokszor nehezebb feldolgozni a betegséget, mint a gyereknek, ezért igyekszünk támogatni őket. Közös programokat szervezünk, pszichológus, családterapeuta segít nekik – tájékoztatott Szalamanov Zsuzsa. Hangsúlyozta, hogy a szülőnek nem szabad burokban tartani a gyerekét. A szervátültetettek a folyamatos gyógyszerszedés mellett teljes életet élhetnek. A kezelésnek ugyan vannak mellékhatásai és legyengíti az immunrendszert, de ha a transzplantált odafigyel arra, hogy egészségesen éljen, sportol és helyesen táplálkozik, akkor elkerülik a betegségek. – Az emberek rácsodálkoznak, amikor megtudják, hogy én is szervátültetett vagyok. Ez nem látszik az emberen, 19 éve vesetranszplantáción estem át – tette hozzá.

- HBN-SZM -