Nézőpont: Nézetek

Egyszer már nekem is állást kell foglalnom cigánykérdésben – gondolom, amikor útnak indulok a Tiszántúli Református Egyházkerület Cigánymissziójának nyári táborába. Horváth Borbála jegyzete.

Végighallgatom a sajtótájékoztatót, visszajövök a szerkesztőségbe és majd gondolok nagyokat, okosakat. Olyanokat, hogy milyen szép dolog a segítés az elesetteken, ráadásul divatos is most. Vagy előrántok az elmémből egy "nekik bezzeg" kezdetű szintén sikkes mondatot – attól függően, hogy az épp mellettem ülő gyerek milyen benyomást tesz rám fél órányi találkozásunk alatt. Ennyi elég is minden egyes roma ember elítéléséhez.

Mint ahogy az összes kutyát gyűlölni kezdjük, amint találkozunk egy agresszívabbal, vagy ahogyan félünk elmenni kései órákon egy fagyi árus előtt, miután egy fagylalttól egyszer megfájdult a torkunk, és általában az összes madár is egy aljas autószélvédő-bűnöző. Még a kolibrik is.

Hallom már a választ: ők nem törnek az életünkre. Igaz, mi viszont igen, amikor indokolatlanul bélyegzünk meg valakit,legyen az egyetlen a százból. Hogy a táborban mit tapasztaltam, arról a csütörtöki Napló 5. oldalán olvashatnak. A szerkesztőségbe visszatérve pedig sem utó-, sem el-, sem előítélet nem kísér, csak tiszta jóindulatú tekintetek, amelyekről kár mesélni, mert a szűrőjét már mindenki beállította a maga fülén.

- Horváth Borbála -