Nézőpont: Hol is élünk mi?

Ez már valami! – csettinthetünk bizakodva a Központi Statisztikai Hivatal napokban közzétett számaira. Az áprilisi 3,4 százalék után májusban 2,5 százalékkal folytatódott a kiskereskedelmi forgalom növekedése. Kovács Zsolt jegyzete.

Az egyik takarékbank elemzője szerint a bővülő kiskereskedelmi forgalmat előrevetítette a nagyot javuló fogyasztói bizalom, a vártnál dinamikusabban növekvő foglalkoztatás, valamint a 38 éves inflációs mélypont miatt megugró reálbérek. Az elemző bizakodó, mert egyre szélesebb bázison jelentkezik a növekedés: májusban nőtt az élelmiszerjellegű vegyes kiskereskedelmi üzletek és a nem-élelmiszer ágazatok forgalma, továbbá az üzemanyag-vásárlás 6,8 százalékkal bővült. Igaz, ez utóbbinak az árak csökkenése az oka. A lakossági fogyasztás élénkülésében szerepet játszhat a lakossági reálbérek, valamint a rezsicsökkentésből adódó jövedelemnövekedés is – mondják a szakemberek. És mindennek tükrében mit hoz a jövő? Természetesen növekedést, merthogy – véli az elemző – a májusi, áprilisi fogyasztásbővülés kedvező hatással lesz az év hátralévő hónapjainak tendenciáira is.

Na, ez volt a statisztika! És mi a valóság? Egészen más. Legalábbis arrafelé, amerre én járok, azoknál, akikkel én beszélek. Ők nem beszélnek arról, hogy több pénzük lenne, mint egy vagy több évvel ezelőtt volt. Leginkább hallgatnak, ha az egzisztenciális biztonságukra terelődik a szó. És nem mondják, hogy többet tudnak költeni, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Nem újságolják azt sem, hogy jaj, de jó, most már el tudnak menni kirándulni autóval, mert olcsóbb a benzin. Beszélnek viszont arról, hogy nekik nem jár az a hatalmas adókedvezmény, mert nincs legalább három gyermekük; földjük sincs, amit el- vagy bérbe adhatnának; nem volt lehetőségük dohánytrafikhoz jutni, és tudják, ha arra esetleg sor kerül, gyógyszertáruk sem lesz, de még kocsmájuk sem; nincs vállalkozásuk, ahonnan bedolgozhatnának valamelyik nagyobb cégnek; őket nem keresik meg befektetési ajánlattal, mert ők mire is lennének célpontjai a bankoknak. És ha nyaralásról van szó, akkor legfeljebb a gyerek, mert ha ők nem, akkor legalább a jövő érezze jól magát, lásson világot. Beszélnek viszont arról, hogy drágul a gyógyszer, a kenyér, a tej, a hús, sőt, a zöldség és gyümölcs is jóval többe kerül, mint egy éve. Néhányan még azt is szóvá teszik, hogy hiába a rezsicsökkentés, ha előtte emelkedett a szolgáltatás díja.

Melyik országban is élek én? – teszem fel a kérdést, persze csak halkan és csak önmagamnak. Lehet, hogy csak én járok nem jófelé? Csak az én ismerőseim ilyen panaszkodósak? Esetleg ideológiailag és társadalmi-politikailag alulműveltek vagyunk? Netán örök pesszimisták? Csak azt tudnám, mennyi idő kell még, hogy ezekre a kérdésekre tapasztalati választ kapjunk.

- Kovács Zsolt -