Biciklitúra, szabadegyetem, bográcsozás: amire igényük van

Debrecen - Sikertörténet a nyugalom szigeteként emlegetett Borbíró téri templom. Napló-interjú Felföldi László Pro Urbe díjas plébánossal.Pro Urbe díjjal ismerte el a város a Debrecen érdekében kifejtett tevékenységéért Felföldi Lászlót, a Megtestesülés-templom plébánosát. Az indoklás szerint a püspöki helynök, esperes közösségépítő munkája kiemelkedő, az Újkerti Lakótelepen lévő templom a környék kulturális központjává vált.

- Hogyan vezetett az útja Debrecenbe? Ha jól tudom Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származik.

Felföldi László: Így van, egy gyönyörű szabolcsi kisfaluban, Geszteréden születtem. 1986-ban szenteltek pappá Egerben. Szolgáltam Újfehértón, Egerben, Nyíregyházán. 1996-ban kerültem Debrecenbe, a Debrecen-Nyíregyházi Püspöki Hivatalba, mint püspöki titkár. Azóta folyamatosan a püspöki hivatalban dolgozom. 2000-ben épült meg a Borbíró-téri Megtestesülés templom, amely 2003-ban önálló plébánia lett. Először ott csak helyettesítettem, aztán 2005-ben elkészült az új plébánia közösségi ház, akkortól már hivatalosan is ott tartózkodom.

- Sokan mondták már, hogy ez a város nehezen fogadja be az idegeneket.

Felföldi László: Itt tanultam meg, hogy egyik településnek lehet más a hangulata, mint egy másiknak. Nyíregyházán hat évig szolgáltam ott más az emberek mentalitása, nyitottabbak. Nincs az a közvetlenség, mint ami egy szabolcsi embernél természetes. Itt az a jellemző, hogy inkább várjuk meg, hogy ki ez, mit csinál. Ugyanakkor amikor megszületnek az ismeretségek, barátságok, akkor azok nagyon erősek és komolyak. Sok-sok jó emberrel ismerkedtem meg az egyházközségen belül és kívül, az élet minden területéről. Így aztán megszerettem Debrecent.

- Minek köszönhető, hogy a plébániája kulturális központtá vált?

Felföldi László: A templom és a közösségi ház is parányi létszámmal, nagyjából 30 fővel indult. Ez centiről-centire, embertől-emberig, lélektől-lélekig folyamatosan nőtt. Úgy gyarapodott, mint egy kisgyermek, amelyet ha minden nap látunk, nem nagyon vesszük észre, hogy milyen gyorsan nő. Elsősorban ünnepek alkalmával derült ki, hogy megint többen vagyunk, mint egy évvel korábban voltunk. A folyamat most is tart, amiben nagy szerepe van annak az 50-60 embernek, akik ott dolgoznak. A közösségépítés kétirányú. Egyrészt szükséges egy terv arra, hogy mit szeretnénk. Ez a katolikus egyházban kézenfekvő, hirdetni kell az evangéliumot, krisztusi közösséget alkotni. Azonban, hogy ennek a közösségnek milyen egyéb igényei, tehetségei, karakterei vannak, azt meg kell látni, várni. Folyamatosan jöttek elő az igények, amelyekre maga a közösség válaszolt, akár szabadegyetem, tudományos előadás, énekkar, női torna, vagy bográcsozás formájában. Én is mindent megtettem azért, hogy kiszolgáljam ezeket az igényeket. A hívek kérik, hogy menjünk el kirándulni, rendezzünk családi napot, induljunk kerékpártúrára. A liturgián kívüli programok keretében tudunk „emberként beszélgetni”, a problémákra megoldásokat találni.

- Az új pápa megválasztása, a Ferenc név felvétele, a katolikus egyház életében egy új korszak kezdetét jelenti? Hová kerülnek a hangsúlyok?

Felföldi László: Debrecen a reformáció városa, de a katolikus egyház is örök reformációban, megújulásban van. Az első jeruzsálemi zsinattól kezdve mindig meg kellett újulni. Biztos vagyok benne, hogy az új pápa is megújulást fog hozni. Azt érzékeljük, hogy Ferenc pápa üzenete, Assisi Szent Ferenc nyomán a szegények segítését egy új stílust, új hangvételt jelent. Ez nagyon jó és befogadják az emberek. Olvasom elmélkedéseit és látom, hogy mély lélekkel és a világot látva, érezve szólít meg bennünket. Tudja, hogy a mai világ egyik legnagyobb problémája a fizikai- és a lelki szegénység, amelyre az egyháznak választ kell adni.

- A szegények hangsúlyosabb segítése Debrecenben is megjelenhet?

Felföldi László: Vannak szervezetek, amelyek a katolikus egyházon belül e feladattal foglalkoznak. A katolikus karitász Debrecenben régóta működik. A Máltai Szeretetszolgálat komoly munkát folytat, főleg a családokat támogatják, megebédeltetik a szegény családok gyermekeit minden hétvégén. Ruhát és élelmiszert is osztanak. Ebben a tevékenységben megerősítés a pápa szegények felé forduló szeretete.

- A Megtestesülés templomot úgy emlegetik, mint a nyugalom szigetét a lakótelep közepén. A vasárnapi miséken mindig több százan vesznek részt. Hogyan kell manapság az emberekhez szólni?

Felföldi László: Az emberhez csak emberként lehet szólni. A mai városi, lakótelepi ember megszólításához más stílus, más hangnem kell. A nyugalom szigete elnevezés valószínűleg onnan származik, hogy a családoknak nagy, szabad belső védett udvar, játszótér áll rendelkezésre, ahová szeretettel jönnek az anyukák, apukák a gyerekekkel és leülnek, beszélgetnek. Reménykedem, hogy ezután kicsit beljebb is lépnek majd a saját szívükben és a templomban és Isten szeretetének szigetén is megtalálják a maguk békéjét, biztonságát.

- Ehhez pedig ismerni kell azokat a gondokat, problémákat amelyek őket foglalkoztatják?

 Felföldi László: Pontosan. Mert az embert csak akkor tudom jól látni, ha meg is tudom szólítani. Nem minden problémát tudunk megoldani, nem is ez a feladatunk, de segítenünk kell!

- Orosz Csaba -

Úgy látja, túl vannak a mélyponton

– Minden nagy közösség életében vannak hullámzások. A kereszténység éppen öntudatra ébredés előtt áll. Szerintem a mélyponton már túl van, elindult a megújulás, aminek mi is részesei vagyunk itt, a Borbíró téren. Nálunk növekszik mind a keresztelések, mind a templomba járók száma, mert megtalálták az emberek azt a közösségi formát, amely az ő lelki igényeikre megfelelő választ ad. Ezt kell megtalálnunk más közösségekben is – felelte Felföldi László arra a felvetésre, miszerint a közelmúlt népszámlálási adatai szerint jelentősen csökkent a magukat vallásosnak mondók száma. Mint mondta, szeretnének továbbmenni azon az úton, amelyen elindultak. Nyitva tartani az ajtót, a szívüket azoknak, akik szeretnének találkozni a krisztusi közösséggel, az egyházzal és szeretnének jó barátságokat kötni, jó emberekkel – náluk.