2013.01.20. 18:01

Széchenyi szerelmei

Az elmúlt évtizedekben sok írásomban szóltam a legnagyobb magyar hazát gyarapító tetteiről, nemes gondolatairól. Azonban a kép úgy teljes, ha lelki vívódásairól, szerelmeiről is felvillantunk néhány történetet.„1814. augusztus 09-e életem egyik legfurcsább napja volt. Ez volt az első lépés a balsors felé, a bűnös szenvedély kezdete: kútfeje majdani kétségbeesésnek. Egy igen csinos asszonnyal Cenkről Bécsbe utaztam”. Ez a csinos asszony Caroline Meade Széchenyi István bátyjának, Pálnak a felesége volt. A legnagyobb magyar kibontakozó szerelme mély bánattal párosult, mert „Pál bátyám a legjobb barátom, mert hisz vele együtt nevelkedtem és mindenem a világon” írja Széchenyi 1814. december 11-én Naplójában. Ezt a lelki válságot igen nehezen viselte el a legnagyobb magyar, amiről Naplójában úgy ír, hogy: „ a töplengés ifjúkori vétkeink és botlásaink felett olyan labirintushoz hasonlít, melyből többé ki sem jut az ember”.

A legnagyobb magyar szülei igyekeztek segítséget nyújtani a nehéz helyzetben, azt tanácsolták, hogy utazzon el külföldre. Széchenyi Naplójában 1814. november 21-én feljegyzi, hogy „anyám könnyezve kérlelt, gondoljak mégis néhanapján az örök életre.” Széchenyi nápolyi és törökországi útjai a felejtést, a lelki gyógyulást szolgálták. Nápolyban egy ismeretlen papnak meggyónja bűneit. „A páter mindezt csak szertelen túlzásnak tartotta és néhány talléros bírságot rótt rám, továbbá 5 Miatyánk és 5 Áve Mária száraz eldarálását, fel voltam áldozva és minden bűntől tiszta. Benső hangom azonban mást mondott”. Széchenyit ezután a tengerben egy hatalmas hullám a sziklához vágta, de egy kis hajó kihalászta a vízből. „Gyakran voltam életveszélyben, de ilyen boldogan és elégedetten soha nem mentem volna a másvilágra”.

A legnagyobb magyarban egyre jobban megérlelődik az a gondolat, hogy feleségül kéri Caroline testvérét, Selinát, 1819. nyarán megkéri a kezét, de a leány nevelőanyjától elutasító választ kap. 1820. augusztus 30-án meghal Caroline Meade. 1824. márciusában Henriette Liechtenstein elzárkózik Széchenyi házassági ajánlatától, majd néhány hónap múlva kibontakozik a legnagyobb magyar élete végéig tartó lelki nyugalma, amikor szerelemre lobban gróf Zichy Károlyné, Seilern Crescence grófnő iránt.

1834-ben meghal gróf Zichy Károly és a legnagyobb magyar 45. életévében 1836. február 04-én a budai krisztinavárosi templomban házasságot köt szerelmével. Boldog házasságában mostoha fiait is szerette, különösen Zichy Gézát, aki döblingi éveiben „jobb keze, titkára, barátja, ápolója s szeszélyei zivatarának villámhárítója volt” írja Kecskeméthy Aurél. A legnagyobb magyar 1848-tól 1953-ig Döblingben súlyos betegsége alatt senkit sem fogadott. 1853. júliusában azonban először látta vendégül feleségét, ezután egészségi állapota fokozatosan javult és feleségének látogatásai is rendszeressé váltak.

Kecskeméthy Aurél gróf Széchenyi István utolsó évei és halála c. könyvében írja, hogy „egy vasárnap ebédre váratott. Mi néhányan előbb jöttünk, s jóízűen társalogtunk a gróffal. De minnél inkább közeledék az óra, melyben a grófnő megjelendő volt, annál szórakozottabb, nyugtalanabb lőn a gróf. Minduntalan az ablakhoz fordult, melyből a parkba belátni és midőn hintója csakugyan szembetünt, a gróf hirtelen sapkát tőn fejére, kisietett a szobákon, s le a lépcsőkön, kinyitá a hintó ajtaját, s karjára fűzve, gyermeteg jókedvben vezeté be nejét”. Széchenyi Istvánnak Döblingben feleségének írt levelei is arról árulkodnak, hogy szerelme nem csökkent.

Ennek igazolására elég felsorolni néhány levelének kezdő sorait: „Jó napot mondok neked drága babám. Szeptember végén gyere hozzám. Kedves kincsem örvendetes jó reggelt. Kedves kincsem te minden erényekkel tündöklő magyar hölgy. Édes jó lelkem, boldog napot kívánok. Kedves Gyöngyvirágom miképp vagy, én hála az égnek tűrhetően meg vagyok. Kedves jó Angyalom, Isten áldjon meg” .