Olvasói levél: Hitel-e a devizaalapú hitel?

A lakosság szegényebb, számottevő hányada évek óta nyögi a bankok által diktált, az aktuális kormányok révén elnézett devizaalapú hitelek törlesztésével járó kibírhatatlan, sokaknál megélhetést is veszélyeztető terheket.

Jómagam a 2008 májusától 2015 februárjáig szóló, svájci frank alapú hitelemmel a „kis halak” közé tartozom. A mai napig visszafizetett törlesztésem már most több százezer forinttal meghaladja a felvett hitelösszeget. A végelszámoláskor a prognosztizált teljes törlesztés 78 százalékos többletköltséget fog mutatni. Ez becsületes banki hitelpolitika?

Aki látta január 11-én, pénteken reggel az egyik tévécsatornán Róna Péter közgazdász szakmai alapú elemzését, meggyőződhetett arról, hogy ez a bankok által félreértelmezett törlesztési politika köszönő viszonyban sincs a tisztességes kamatozású, költségkihatású tartozásmegállapítás tényével. Az akkori kiszolgáltatottságunk olyan kényszerhelyzetet alapozott meg, mely beláthatatlan mértékben előkészítette sok család földönfutóvá válását. Az államilag üldözött, ugyanakkor hallgatólagosan elfogadott banki uzsorakamat létjogosultságot nyert.

Későbbi törvényhozóink - felismerve a banki fifika kizsákmányoló hátterét - a maguk kétharmados többségével megetertették annak jogi feltételeit, hogy ők, s más tehetős hitelkárosultak kiegyenlíthessék ezirányú banki adósságszámláikat. S itt adódott a nagy alkalom, hogy a „fekete báránynak” kikiáltott bankokat példásan „megbüntessék” a nemzetgazdasági hiány csökkentése javára.

Miként is lehetne elviselhetőbbé, tisztességesebbé tenni a folyamatban lévő devizaalapú lakossági hiteltörlesztések ügyét? Hiszem, hogy ha a kormányzat a végleges árfolyamgát intézményének általánossá tétele érdekében – a maga parlamenti kétharmadával – meg akarná találni a törvénnyel szabályozható utat a megengedhető és elviselhető kamatterhek biztosításához és a hiteltartozások forint alapú átminősítéséhez, azt meg is tudná tenni, s ezzel saját népszerűségét is javíthatná.

Ehhez a kormányzati szolidaritásnak el kellene végre jutnia az elszegényedésre kárhoztatott, alacsony jövedelmű banki károsultak sorsának komolyan vételéhez.

Név és cím a szerkesztőségben