2013.01.09. 10:32

Időtolvajok Debrecenben

Debrecen - „Momo – avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt” – a Michael Ende-regény színpadi változatának bemutató előadását csütörtökön este tartja a Csokonai Színház a Víg Kamaraszínpadon.

Horváth Patrícia a Csillagszemű és a nagy sikerű Valahol Európában után újabb ifjúsági előadást rendez, méghozzá különleges anyagból, Michael Ende világhírű regényét színpadra alkalmazva – hívja fel a figyelmet a teátrum.

„Már órák óta állt a villamos a végállomáson, amikor valaki megbökött, hogy szálljak le – Ende Végtelen történet című regényét olvastam, úgy tizenkét éves lehettem. Azt pedig épp a napokban fedeztem fel, hogy a Momóhoz már első éves rendező szakos hallgatóként is jegyzeteket készítettem, jelmezterveket, dramaturgiai változatot, de ezek távol vannak a mostani előadástól. Minél többet foglalkozom ugyanis vele, annál inkább érzékelem azokat a veszélyeket, amelyek a történet szerint az emberiséget fenyegetik, és egyre inkább úgy gondolom, hogy mindannyiunkhoz szól, nemcsak a gyerekekhez. Folyamatos változásban vagyok, már rongyosra olvastam a könyvet, de úgy érzem, porlad szét a kezemből, mert a lényegét nagyon nehéz kimondani, azt élni kell. Hora mester azt mondja Momónak: »Ha valóban el akarod mondani mindezt az embereknek, akkor várjál, amíg a szavak megnőnek benned.« Várni kellene, beszélgetni, naplót, levelet írni, kiszakadni a telefon, a televízió, a számítógép, az autók által reménytelenül felgyorsított világból, önmagunk belső csendjével egymás felé fordulni. Ezt szeretném kicsit elősegíteni az előadással” – idézi a rendezőt közleményében a Csokonai Színház.

Tömöry Márta dramaturg ekképpen fogalmaz az előadásról szólva: „A Momo története a fantázia világában, a Soha és a Sehol birodalmában, avagy a kitágított, időtlen Jelenben játszódik. A cselekmény színhelye egy, a múló idő ősi rétegeit is őrző déli város romos amfiteátruma, valahol Európában. Ide pottyan, mintha az égből, egy napon Momo, a titokzatos mosolyú kislány, aki észrevétlenül beköltözik a romos amfiteátrumba. Befogadják, segítik a külváros lakói, jótét lelkei. El se tudják képzelni az életüket nélküle, mert Momo csodálatos képessége,

hogy mindenkit meghallgat, mindenkire van ideje. Legjobb barátai Beppó, a filozófus utcaseprő, és Gigi a bőbeszédű kis ciceróne, és hangos gyerekcsapat veszi körül, hisz senkivel sem lehet akkorákat játszani, mint vele. Esténként Momo szeret a bársony ég alatt üldögélni – ilyenkor úgy tetszik neki, mintha egy hatalmas fül közepén ülne s ez a fül a csillagmindenségbe hallgatózna…

Ám ekkor, megindul a gyanútlan város ellen a Szürkék támadása. Olyan ez, mint egy hang nélküli észrevétlen ország-foglalás, naponként előbb nyomulás, csak jönnek, napról napra szaporodnak. A szürke ügynökök az időtakaréktól elámítják az embereket, hogy egyetlen személyes kincsüket, a szabadidejüket elspórolják. Csakhogy az idő maga az élet. És az élet a szívben lakozik. Az idő titka, hogy minél fukarabbul bánunk vele, annál sivárabb, hidegebb lesz az életünk. És fogyatkozó szeretet világának legnagyobb vesztesei épp a gyerekek. Sajnos, heves tiltakozásukat a felnőttek észre sem veszik. Már-már úgy tűnik a világ végképp a Szürkéké lesz. Ám ekkor közbelép Hora mester, az Idő titokzatos ura. De még neki is szüksége van egy gyermek segítségére!

Jól sejtitek, a kis Momonak kell, világ-egyedül, felvenni a harcot, a Szürkék félelmetes seregével, kezében egy szál idővirággal. Csak Cassiopeia, az eseményeket fél órával előre látó teknőc tart vele. Szívszorító küzdelem kezdődik! A tét a világ jövője. Ha Momo győz, a reménytelenül betegnek tűnő világ gyógyítható! Momo és barátainak sorsa, mai és jövendőbeli valóságunk nagy kérdéseit tükrözi.”