2009.08.08. 11:34
Aratás
<p>Tessék mondani, arattak (aratnak?) az idén<br /> Magyarországon? Feltételezem, hogy igen, csak<br /> éppen a média nem tartotta olyan fontosnak a<br /> dolgot, hogy a szántóföldektől<br /> távol élő embereket is<br /> tájékoztassa róla. - <STRONG>Nagy<br /> Zsuzsa jegyzete.</STRONG></p>
A világért sem győzelmi
jelentéseket, sok száz
százalékos versenysikereket
hiányolok, csak néhány riportot,
tudósítást a tévében
s más, sokak által kézbe vett
sajtótermékekben.
Pedig nincs olyan nap, hogy a Hírkeresőt is
végig ne pötyögném az
interneten, tudom nem csak azt, mikor melyik politikus
minősítette hazugnak a másikat, de
még azt is, az aktuális celebnek egyik
vagy mindkét mellbimbója kivillant
fellépés közben, a
különféle gyümölcsök
túltermelési
válságáról is kellően
tájékozódhattam, de
búzáról, rozsról a
minimálisnál is kevesebb
információ jutott el hozzám,
átlagos érdekelthez.
Emlékezetemben csak az a kombájnos maradt
meg, akit a szokatlan hőség kapcsán
faggattak a tévében, s mosolyogva mondta,
alig várja, hogy beüljön a
légkondicionált
vezetőfülkébe. Hála a technikai
fejlődésnek, nem kell kaszások,
marokszedők,
cséplőgépetetők ezreinek
verejtékezni a földeken – az
aratás mégiscsak aratás.
Éppen, mert szó kevés esik
róla, okkal remélhetjük, amennyi
nekünk kell, az idén is megtermett. De
mennyi marad exportra? Milyen áron jegyzik a
tőzsdéken? Van-e piaca a magyar
gabonának?
Ezek fontos nemzetgazdasági
kérdések,
állampolgárként dukál
nekünk a válasz. (Személy szerint
már csak azért is, mert ezen
múlik, hogy a tsz-utód gazdaság
által bérelt egy, azaz egy hold
családi birtokunk után mennyi pénz
üti idén a markunkat.)
Hiba lenne elhinni, fontosabb, hogy egyre több
politikusról derüljön ki, vaj van a
fején – az a tejtermék azért
ropogós héjú, puha belsejű
kenyérre kenve az igazi.
– Nagy Zsuzsa –