2009.03.18. 06:48
Tudni kell lemondani
<p>Jöhet a hóvirág, a<br /> gólyahír, égethetnek itt<br /> kiszebábot, pattoghatnak Mohácson a<br /> busók, sőt, hordhatja Sándor,<br /> József, Benedek zsákszámra, amit akar<br /> – a tél nem tágít. Mintha ez is<br /> ki akarná húzni 2010-ig.<br /> <STRONG>Fábián György jegyzete.</STRONG></p>
Olyan, mint Amerika. Az sem akar lemondani.
Hiába nem tagadja senki, hogy onnan terjedt el az
egész világra ez a nyavalyás
hitelpiaci, majd pénzügyi, majd
összgazdasági
válság-kórság, a forrás,
Amerika mégsem akar lemondani. Fel sem
vetődött benne, fogadjunk.
De, urambocsá, ha már Amerika nem mond le,
akkor legalább az ottani – a
mohóságuk révén a
válságot kirobbantó –
bankokat tessenek jól felszámolni, és
a vagyonukból, ugyan, tessenek már az ide
begyűrűzött csőd miatt
munkanélkülivé lett, hitelbedőlt
európaiakat, magyarokat, kurdokat,
afro-eszkimókat is kártalanítani. Ne
mondjam még egyszer.
Mert azok, akiknek a nyakára lépett a
krach, azok máris vannak
bőséggel, és nem
jókedvvel, sajnos. S ha egy ilyen kifejlett
bankokráciában pénzügyileg
meg vagyunk lőve, akkor, mondhatni, teljesen meg
vagyunk lőve. S ha épp nem mi járunk
pórul, hanem a pénzintézet, az is
rajtunk csapódik végül,
mert az aztán visz magával mindent
– a csudába, még csak rosszat sem
kívánhatunk neki.
De sebaj, hogy nem mindenki tanult meg lemondani. Majd
megtanulunk helyettük lemondani mi magunk.
Nyaralásról, kocsiról,
lakásról, már, akinek eddig is
volt, és a többibe bele se gondoljunk
egyelőre, mert csak rosszul leszünk
tőle. Szóval, ha már
merészelnünk kell örülni, akkor
tanuljunk meg lemondani is, ugye…
– Fábián György –
A szerző blogja:
http://ludwighernya.blogging.hu
