2009.03.05. 07:59
Cipőék-féle köztársaság
<p> „Aki hülye, az is marad!” –<br /> mosolyogva és némileg hitetlenkedve<br /> ütöttem fel a fejemet erre a<br /> nótafoszlányra úgy 90 <br /> táján, még a szép<br /> emlékezetû Garázs címû<br /> műsort hallgatva, azóta a régi<br /> műsorstruktúráját tekintve<br /> szintén megszûnt Petõfi<br /> rádióban. Tamás Nándor<br /> jegyzete.</p>
Egy teljesen friss hangú és megkapóan
furfangos, ám lényegre törõ
szövegû, a zenét
sajátkezûleg, hangszerek által
megszólaltató zenekar nyomta a rockot.
Mégpedig arról az
életérzésrõl, amit
akkoriban sokan magunkénak éreztünk
tizenegynéhány évesen.
Abban az idõben óriásinak
tûnõ változásokon ment
át az ország, kimentek az oroszok,
tavaszra parlamenti választásokat
írtak ki, no meg, ami kamaszként
leginkább felemelõ volt, olyan sorokat
lehetett kiadni lemezen, mely szerint: „ha
megnövök, beléd rúgok”
vagy pediglen „beleköpök a nagy
Dunába”.
Jómagam ugyan azóta a nyersebb,
markásabb zenék híve lettem,
kedvemre valóbb, ha masszívan gyomroz a
lábdob és a gitáros
nyaktörõ riffekkel riogatja a
nagyérdeműt, de a Republic
mégis megmaradt kedves zenekarnak
számomra.
Hiszen hogyan is mehetne el a hallgató a
muzsikájukba szõtt sok népzenei
motívum mellett, melyek
üdítõen hatnak a mai
dübörgõ globáldiszkó
tengerében, és akinek a
forrásvíz tisztaságú
magyarságtudatot magyarázni kell...
Hát, annak meg úgyis hiába.
Szóval divatirányzatok jönnek,
hangzatos kultúrblöffök mennek, de az
biztosan állítható, hogy a
Cipőék-féle
köztársaság még sokáig
fog büszkén magasodni.
Mert ezt ugyanis megbízható,
masszív, ezeréves alapokra
építették.
nézze meg! 
