Morális válság

Ha az igazságot nézzük, akkor ebbe a kategóriába majdnem minden honfitársunk beletartozik, hiszen azért valljuk be őszintén előfordult, hogy puskáztunk az iskolapadban, elfelejtettünk számlát kérni, külföldről hazajövet nem vámoltattunk el valamit, átléptük a sebességhatárt stb.

Ha így nézzük, akkor szinte az egész társadalmunk érintve volt már, azaz senkinek se tiszta az bizonyos lélek. Magyarázkodni mindenki tud, hogy kevés a fizetés, a megélhetés… stb.

Erre mondanánk az idősek, hogy régebben még kevesebből éltek. A korábbi hagyományos értékrendek eltűnőben: becsület, család, haza, munka, vallás...
Igazából nem is az egész társadalmat átható kisebb kihágásokra akartam ráirányítani a figyelmet, hisz az más országokban is előfordulnak.
Már nem lepődünk meg azon, hogy ha valamelyik politikus ellen vagyonosodási eljárás indul. Szokásosnak tűnik, hogy a bűnözők szinte nevetséges büntetéseket kapnak. Vagy mindenki ott próbálja átverni az államot, ahol tudja, pl.: a különböző kedvezményeknél, támogatásoknál, szociális juttatásoknál vagy bármi másnál.
De a legszörnyűbbek nem is ezek az események, hanem például az emberéletet követelő bűntettek, amik még mindig felfoghatatlannak tűnnek normális embereknek. Mi vihet rá egy „embert” arra, hogy megöljön valakit? Erre nincs elfogadható válasz.
És itt van egy igazán „magyaros” történet, a vonatbaleset utáni események. Milyen emberek lehetnek képesek arra, hogy egy szerencsétlenül járt vonat roncsaiból lopjanak?

Mi visz rá valakit arra, hogy azokat a kocsikat, ahol mások meghaltak, szétvágja és eladja? Magyarázza el valaki nekem, hogy miért nem tűnt fel senkinek a ceglédi pályaudvaron, hogy szétszedik a vagonokat? Miért nem őrizte senki a roncsokat, vagy ha pakolták a több tonna alkatrészt, akkor azt miért nem hallotta, nem látta senki, se a kocsit, amivel szállították?

Persze az „átvevőnek” sem tűnt fel, hogy ezek egy vasúti szerelvényből származó darabok.
Idáig ez egy egyedülálló eset volt Magyarországon (valószínűleg a világon is), de lehet csak azért, mert ritkán vannak vonatbalesetek. Képesek leszünk odáig jutni, hogy ez is természetesnek tűnjön? Mi ez, ha nem morális válság?
Vagy konstatáljuk nyugodtan: magyar emberi méltóság élt 2008-ig…