Öngondoskodás: kopik a pénzünk

Hogy lehet pillanatok alatt felizgatni egy idős embert? Meg kell vonni a nyugdíját... Ez a felütés talán jól hangzik (ráadásul komolyabb dolog kevés létezik a világon, mint a vicc), most mégsem illik ide.

A legfrissebb híradások ugyanis arról szólnak, hogy a hazai nyugdíjpénztárak az első után a második negyedévet is negatív hozammal zárták, ami annyit tesz, hogy nem jól sáfárkodtak az öregségünkre félretett forintjainkkal.

Mielőtt azonban bárki a Dunának menne afelett érzett bánatában, hogy ismét bukott a nyugdíjasévekre félretett befizetésein, szögezzük le; azért nem eszik olyan forrón a kását! Nyilvánvalóan bosszantó tapasztalni a megtakarításaink pillanatnyi értékvesztését (főként ha mások bukják el a mi pénzünket), de ez minden bizonnyal csak átmeneti állapot.

A nyugdíjpénztáraknál ugyanis nem egy-egy negyedév, vagy akár félév teljesítményét érdemes figyelembe venni, hanem évtizedekét. Márpedig (és ebben minden mértékadó elemző véleménye megegyezik) a tőkepiac törvényei szerint nagyobb időtávon lényegesen komolyabb hozamot érhet el a jelentősebb rizikót vállaló befektető, mint a kizárólag állampapírokban utazó társai.

Ezzel együtt is nyilvánvaló, hogy egy-egy ilyen gyengébb megtérülési időszak, mint amit most hagytunk magunk mögött, alkalmas a pénztártagok bizalmának a megingatására a kasszák iránt.

Ez pedig egy olyan országban, ahol az öngondoskodás amúgy is gyerekcipőben jár, súlyos károkat okozhat; elsősorban a fejekben, márpedig ugye a dolgok pont ott dőlnek el.
E-mail:[email protected]