2008.09.08. 08:15
Az orrunknál fogva…
<p>Ki gondolná, hogy amikor betérünk egy bevásárlóközpontba, akkor valójában nem is mi pakolunk a kocsiba, hanem egy láthatatlan kéz. <STRONG>Petneházi Attila jegyzete.</STRONG></p>
A vásárlás pszichológiája – így nevezik azt a tudományágat, amit ezek a multinacionális kereskedőláncok honosítottak meg nálunk.
Annak idején a sarki fűszeres még úgy rendezte be a boltját, hogy a tej, a kenyér meg a felvágott (amiből ugye naponta sokan és sokat vesznek) a keze ügyébe essen, míg mondjuk a kevésbé fogyó nemes itókák a legfelső polcon kaptak helyet…
Nos, a multik ezt pont fordítva csinálják. Lehet, hogy a földi halandó eredetileg csak egy kenyérért meg némi felvágottért tér be hozzájuk, de mire ezekhez eljut (figyeljék meg, hogy a napi cikkek az épület legtávolabbi sarkában vannak), csak belebotlik öt füzetbe négynek az áráért, kicsit odébb meg az ingyen öblítővel kínált akciós mosóporba.
Ugye milyen kifinomult módszerek ezek?
A jó kereskedő pontosan tudja, hogy ha valamiből sokat akar eladni, azt célszerű szemmagasságba elhelyezni, sőt, azzal is tisztában van, hogy az eladótérben délelőtt (amikor zömmel nyugdíjasok vásárolnak) halkabban, míg délután (amikor a fiatalabbak érkeznek) hangosabban érdemes zenélni.
Persze, a kedves vendégnek ezeket a műhelytitkokat nem kell ismerni, neki csak annyi a dolga, hogy a kellemesen hűs eladótérben, andalító zenére szívesen tologassa fel s alá a bevásárlókocsit…
E-mail:[email protected]
