2008.08.28. 09:59
Nekünk becsengettek!
<p>Még a Nap is érzi, hogy változás jön. Nem tűz már ránk olyan erővel, nem hagyja sugarait maximumon áramlani a Föld felé.  <A href="http://video.haon.hu/members.haon_szerkesztoseg/flv-SANY0001_flv.flv/viewer.html"><IMG height="13" alt="Video" src="http://www.haon.hu/bilder/icons/video.PNG" width="13" border="0" /></A></p>
Az univerzum is tudja, hogy vége. No nem a világnak, attól még messze állunk, hanem a vakációnak.
Csak napok vannak hátra, a szerencsésebbeknek, akik a felsőoktatás forgalmába kapcsolódnak vissza pedig alig több mint egy hét, s eljön a rendszeres koránkelés újabb korszaka.
Érzi ezt lépten nyomon az ember. A postaládában heverő reklámújságok telis tele vannak ceruzák, tollak, radírok akcióival, a papírírószereket ellepik a gondos szülők, a hipermarketek külön osztályt nyitnak a bejáratnál az iskolaszereknek, s így terjeng az új füzet, borító és könyv illata az épületben.
A kislányok barbis táskával a hátukon mászkálnak anyuka kezét fogva, málhájukról, amit még csak a levegő könnyűsége terhel, lóg az árcédula. Ő már várja, a nagyobb gyermekek lelkébe azonban félelem, undor és tehetetlenség érzése vegyül.
Első nap az iskolában |
| Nagy dolog ez egy hétéves életében. Tele izgalommal, kíváncsisággal, kérdéssel és félsszel lépik át az iskola küszöbét. Ez a félelem lehet egészséges, de akár már túlzott rettegés is. Az, hogy a gyerek melyik csoportba tartozik, nagyban múlik szülőkön is. Íme néhány jó tanács, hogy az Ön kisiskolása az érdeklődőek táborát erősítse: • Soha ne fenyegessük a gyereket az iskolával! A „Na, majd ott adnak neked” és hasonló kaliberű mondatok már eleve a rossz érzést táplálják. • Meséljük el, hogy nekünk milyen volt az első napunk az iskolában! Ha ez nem volt valami túl szép emlék, akkor is próbáljunk egy kicsit szépíteni a történeten. • Sétáljunk el ahhoz az iskolához, ahova járni fog! Ahogy, mi felnőttek is szeretjük tudni, hogy hova kell mennünk másnap, úgy a gyerek is nyugodtabb, ha tudja, hol tölti majd el a következő 8 évet. • Menjünk együtt bevásárolni! Engedjük meg, hogy a gyerkőc válasszon magának egy-két füzetet vagy tolltartót. Így, már alig fogja várni, hogy az iskolában használhassa azokat. • Próbáljuk meg bevonni minden iskolával kapcsolatos munkába, a könyvek befedésétől kezdve a táskába való bepakolásig! • Beszéljük meg, milyen is egy nap a suliban, kik dolgoznak ott, mit csinálnak a tanulók, és miben különbözik egy óvodai naptól. • Fogalmazzuk meg, mi a kötelessége iskolásként, milyen feladati lesznek, és biztosítsuk a felől, hogy segítünk majd neki a tanulásban! |
Amióta felemelték a tankötelezettséget tizenhatról tizennyolc évre, még többeknek kell siratniuk a júniusban még oly hosszúnak ígérkező nyári szünetet. Tervekkel tele hagyták el a padsort, s most vesztük érzik.
Mert megfogadtuk, hogy elmegyünk a Balatonra egy hétre, meg fesztiválozni is Tokajba, kinézünk a Macsi Tófürdőre, felutazunk Pestre végre csak úgy, minden szándék nélkül, átlépjük először a határt szülők nélkül, megtanulunk vezetni és gördeszkázni, kifekszünk a Kossuth tér közepére egy nagy körben, hogy mindenki lásson, illendőségből megnézzük végre debreceniként a Nagytemplom tornyából is a várost, elmegyünk a focimeccsekre, fagyizunk egy szobron csücsülve, nem töltünk napi egy óránál többet a számítógép előtt, hogy dolgozunk valami diákmelót, hogy mindezt megtehessük.
Vártuk, hogy esténként nem kell chat-programok segítségével tartani a kapcsolatot egymással, annak ürügyén, hogy másnap suliba kell menni, hanem össze is futhatunk.
Nos, éppen itt az ideje annak, hogy felmérjük, mi is jött össze mindebből. A képzeletbeli listát elővéve elkap minket az izgalom és a szomorúság. Mert pár napunk van arra, hogy mindazt megtegyük, ami kimaradt.
De úgy tűnik, idén sem jött össze eljutni a lista végére. Talán el is feledkeztünk arról, hogy volt egyáltalán. És csak éltünk, buliztunk, bicikliztünk. Munkát nem kaptunk, mert ugye későn jelentkeztünk az iskolaszövetkezetnél, így ugrottak a költséges programok is, a hegymászást tologatni kényszerültünk, s végül nem maradt senki.
Most pedig itt vagyunk, szabadságunk végén, az iskola kapujában. Becsukott szemmel várjuk, hogy lesújtson a bárd, a kötelezettségek nyakunkba hulljanak, találkozzunk olyanokkal, akikkel nem szeretnénk, tanuljunk olyat, ami nem érdekel ahelyett, hogy folytatnánk a listán szereplő programok teljesítését.
De ez van, iskolába járni kell, a cetlit pedig eltesszük egy fiókba, s a tanév alatt írjuk tovább a látni óhajtott helyek nevét, a teljesítendő terveket. Ezt tesszük, mert mást nem is tehetünk.
Balogh Zsuzsa, Szanka Fanni
