Az erdő mélyén, hajlék nélkül

Rádöbbentem, ez így nem mehet tovább és változtatni akarok az életemen; mindent szeretnék visszakapni, a lakást, a családot, a gyerekeket" - avatott be legféltettebb titkai egyikébe Laci, aki immár négy éve hajléktalan.

Itt nincs munkaidő

— Az utcafront mozgalom azért fontos, hogy akik változtatni szeretnének a helyzetükön, azoknak tudjunk segíteni - mondta Selyemné Marton Krisztina a Debreceni Baptista Szeretetszolgálat munkatársa. Laci is részt vesz a Kenézy kórházban egy egyhetes terápián, majd a Békés Megyei Idősek és Szenvedélybetegek Otthonának, szenvedélybetegek rehabilitációs részlegén tölti el a személyére szabott rehabilitációt. Barna István szociális munkás, aki maga is drogfüggő volt, ebben az otthonban töltött el pár hónapot és meggyógyult. Azóta az utcát járja, segítve a hajléktalanokat. Mint mondja, itt nincs munkaidő, mert nyomor nem csak munkaidőben van, hanem állandóan.

Fák között megbújva

A kartács utca melletti erdőben élő hajléktalanok elmondták, hogy öten élnek az egyszobás „pecuban”. Laci és élettársa 4 éve hajléktalanok, ők vissza szeretnének költözni a városba. Laci hétvégenként biztonsági őrként dolgozik. Elmondta, hogy sokszor átverték már a korábbi munkáltatói, nem fizették ki. Gyuszi 13 éve hajléktalan, amióta kijött a nevelőintézetből. Élettársa szintén hajlék nélküli, és prostitúcióból próbálja fenntartani magukat. Munkát szeretnének mindannyian - mondják -, de a társadalom nem fogadja őket vissza, így munka is alig akad.
Marton Krisztina szerint a keleti régióban a legaggasztóbb a helyzet, s főleg az alkoholisták válnak hajléktalanná. Ezért szeretnének létrehozni egy intézetet, ahol azoknak a hajléktalanoknak segítenének, akik változtatni akarnak az életükön. Ehhez azonban egyelőre senkitől sem kaptak támogatást.