Dankó-nótát énekelni: ünnep

A hegedűs-dalszerző születése 150. évfordulójának alkalmából rendezett díszelőadáson énekel a kecskeméti Fejős Jenő is, aki az egyik legismertebb haza magyarnóta-énekes.

HAON: Mit jelent önnek Dankó Pista munkássága?
Fejős Jenő:  Dankó Pista 150 éve született Szatymazon, s rövid élete alatt több száz nótát írt, az pedig mindig ünnep, ha az ember Dankó-nótát énekelhet. Az egyik közismert dala az én városomhoz kötődik, ez a Búsan szól a kecskeméti öregtemplom nagyharangja, ami egy gyönyörűszép nóta, bár sokan rosszul tudják a címét, úgy mondják, hogy megkondult a kecskeméti öreg templom.
HAON: Milyen gyakran énekli a híres cigányprímás dalait?
Fejős Jenő: A legtöbb műsoromban szívesen nyúlok Dankó nótáihoz, hiszen melegség, mély lélek van bennük.

1968-ban, 20 éves koromban rendezték az első Nyílik a rózsa nóta- és népdaléneklési estet, ahol Dankó-nótákat énekeltem a meghallgatáson. Nagyon közel áll minden szerzeménye a szívemhez.
HAON: Művész úr érzi azt, hogy az utóbbi időben megkopott a magyar nóta ismertsége?
Fejős Jenő: A globalizáció egyáltalán nem tesz jót a magyar nótának. Elnyomott műfaj lett, holott én nem tudok elképzelni például olyan, Alpokban működő rádiót, amelyik nem ad jódlit vagy tiroli muzsikát, sőt azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy Amerikában ne sugározzanak countryzenét.

Magyarországon ezzel szemben levették a műsorról a magyar nótát, s rám is úgy néznek, mintha valami különleges betegségben szenvedő, bolond ember lennék, mert szeretem ezt a műfajt. Kérdem én, milyen ember az, aki elfordul hazája örökségétől?
HAON: Fellépései mindezek ellenére mégis igen sikeresek.
Fejős Jenő: Én Kecskeméten szoktam szombaton délután 14 és este 19 órakor műsorokat rendezni. A legutóbbi esti fellépés 0 óra 45 perckor ért véget, a záró csárdást állva tapsolta, énekelte végig a közönség. Az én műsoraimra Kunszentmártonból, Egerből, Pestről különbusszal jönnek az emberek.
HAON: Mit énekel szombaton délután a Lovardában?
Fejős Jenő: Talán elárulhatom, hogy díszmagyarban megyek, mert tárogató fogja kíséri az egyik dalt, a Gyönge Violának címűt. Természetesen éneklem a Búsan szól a kecskeméti öregtemplom nagyharangját, a Némuljon el a hegedűmet, a Hamis a rózsámat, a Nem fúj a szél, nem forog a dorozsmai szélmalom címűt, és még sok más csodálatos magyar nótát, amelyek mind kedvesek nekem. Remélem, úgy fogom előadni, hogy aki esetleg nem ismeri, az is azt mondja majd, hogy milyen gyönyörű, ezt én is megtanulom.
– Sz. L. –