Olvasónk írja: Felvétel van. Vagy mégsem?

Kétszer írtam már Regináról, aki munkát keres, regisztrált állásnélküli, felsőfokú végzettsége van. Ügyes, nagyszerű egyéniség, 53 éves.

Regina jelentkezett gépi munkásnak az egyik üzemben, meg is felelt az alkalmasságin, tökéletesen hall, nincs semmi gond az EKG-val sem és a látása is megfelelt. Volt ott vele három fiatal is. Egyik lánynak az EKG-ja nem volt jó, két fiatalembernek a hallásával volt probléma. Őrült örömmel vitte a munkaügyi osztályra az egészségügyi könyvet, most már itt van, tessék megnézni, ép és egészséges asszony, aki most jelentkezik munkára Önöknél! A munkaügyis hölgy irodájában sűrű cigerettafüst fogadta (úgy látszik, vannak kivételek a dohányzásellenes törvény alól.)

Amikor a hölgy végre észrevette az irodába belépő Reginát, csak annyit kérdezett tőle: jól meggondolta?! Regina igennel felelt, hiszen annyira örült már, hogy végre ő is dolgozni fog, tisztességesen, becsületesen. Mikor elkérte a személyi igazolványát, kiment és telefonált. Regina várt, várt a csodára, izgatott volt, mint egy fontos randevún, és büszke volt magára, a döntésére, hogy most már ő is dolgozni fog és pénzt keresni. Pár perc múlva visszajött a munkaügyis hölgy, közölte, nincs felvétel, az igazgató leállította, mert kevesebb lett a munka. Regina majdnem kővé vált, hiszen annyira biztatták... Igaz, nem a legjobb hely, de jó lett volna, átmenetileg. Már nem is tudja, hogy jutott el a portáig, ott is döbbenten fogadták a hírt.

Alig ért haza, már a kisajtóban elfogta valami félelmetes zokogás, nagyon fájt a lelke, nagyon. Újra kétségbeesett, újra tanácstalan lett, és újra nem tudja merre menjen. Most újra vár, önéletrajzokat ír, és hátha végül sikerülni fog Regina álma, egy jó munka, és egy jó kereset megvalósulásában.

Demeter Mária, Hajdúböszörmény