Nem kell minden rossz hírt elhinni

Ami naponta tapasztalható olyanok részéről, akiknek semmilyen anyagi gondjuk nincs. Elképzelhető, hogy másféle hiányt kompenzálnak vele.
Az optimizmus nem vakhit, nem egyes személyek szinte vallásos imádatán alapszik, hanem az igazi józan gondolkodás, az ész szerepén.

Azt jelenti: nem dőlni be a rémhíreknek, nem venni át kontroll nélkül a szörnyű rosszat, amit el akarnak hitetni az emberekkel.

Nem beszélve például a rágalmakról. Persze, minden ilyesmi arra épít, hogy jobb kapni, mint adni. Jó álmodozni sok kellemes valamiről, főleg ha meg sem kell dolgozni érte. Drága szelvényeket venni minél többet, az smsek özönére költeni a pénzt, és így tovább, holott ezekből csak a címzett vagy a kibocsájtó gazdagszik meg, a küldője viszont szegényebb lesz a kidobott nem kis összeggel.
Az optimizmushoz ötletesség is járul, bár nincsenek ötlet híján a csalók, a hiszékenyeket kifosztók sem. Kis befektetéssel nagy hasznot ígérnek. Amiből nem lesz semmi, sőt a befektetés is odavész, s hiába futnak a pénzük után.
Az optimista jelszava: segíts magadon, Isten is megsegít!

Ehhez egy ötlet például: cseréljük ki amink van, azaz: elvégezni egyfajta munkát a másiknak, amit az olyannal viszonoz, amit ő tud nyújtani. Az ilyen cseréknek számtalan változata lehetséges és az életkor sem akadály. Érdemes kipróbálni.
A világ az utolsó 50-70 évben óriásit változott pozitív és negatív irányban egyaránt.

A jót, az elektronikus forradalom áldásait természetesnek tartják az emberek. Míg a rosszat – olajválság, természeti katasztrófák, elborzasztó fegyverkezés – nem akarják tudomásul venni, vagy egyes embereket okolnak az anyagi kihatások miatt, tehetetlenül.

Az optimista viszont eközben is megpróbál boldogulni, a bizonytalan világban is, mert annyit biztosan tud: nincs más hátra, mint előre...
Vass Márta, Debrecen