A csoda négylábon érkezett

Négy-öt perccel a roham előtt elkezdi nyalogatni a kezem, az ölembe mászik jelezve ezzel, hogy ideje felkészülnöm. Ilyenkor lefekszem a matracra, és addig, amíg tart az epilepsziás rohamom ő folyamatosan nyalogatja az arcom, finoman karmolássza a karom és halkan vakkantgat, így mindössze néhány perc az, ami korábban 10-15 percig is eltartott – mesélte Vincze Zsuzsanna, aki éppen vakvezető kutyájával, Rumival várta a vizsgabizottság tagjait lakásában ottjártunkkor. – Tavaly egy ilyen

hosszantartó roham miatt károsodtak a látóidegei, és vesztette el szeme világát, épp tanév kezdés volt – mesélte anyukája, Anikó. Szó szót követett és lassan körvonalazódott egy különleges lány nem hétköznapi élete azalatt, amít vártuk a „többieket”.

Új élet hajnalán

Zsuzsi a történtek után iskolát váltott, már az érettségire készül – mindenből dupla tételt húz szóbelin, ezzel váltva ki az írásbelit –, csodálatos képeket fest – amihez korábban, ahogy ő fogalmazott nem volt elég bátorsága –, és megtalálta szerelme mellett élete másik párját, Rumit, a világ első vakvezető és epilepszia jelző kutyáját is.
– Mi tartjuk a hátunkat, ha valami baj történik, hiszen eddig epilepsziás vak nem kaphatott vakvezető kutyát, mert nem tudták mi történhet velük egy rohamkor – mondta Mezősi Tamás, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány vezetője és „Zsuzska” felkészítője.

Amikor idén januárban Rumi Zsuzsához került, még nem is sejtették, hogy mekkora változást hoz a lány életébe.
– Fehér bottal nem tudtam egyedül közlekedni, arra pedig, hogy jó lenne egy vakvezető kutya akkor jöttem rá, amikor egy este egyedül akartam elmenni a közeli kávézóba próbaként, de a lakásból sem mertem kilépni. Mióta Rumi belépett az életembe, azóta megnőtt az önbizalmam, nem érzem magam elveszettnek – mesélte Zsuzsa. Az, hogy a rohamokat is előre jelzi, csak később derült ki.

Mint egy átlagos lány

A választható három vizsgaútvonalból Zsuzsi csütörtökön éppen a kedvencét húzta, amit azért szeret, mert nem „unalmas”. A lakásától gyalog és tömegközlekedési eszközök használatával kellett eljutnia a kishegyesi úti hipermarketig, ahol előbb automatából kólát, majd az egyik üzletben egy másik terméket kellett vásárolnia. Szerencsére szinte probléma mentesen vette az akadályokat, pedig nehézségből nem volt hiány. – Úgy láttam az egészet, mint ha egy csinos ifjú lány sétált volna a városban a kutyájával – mondta értékelésében a vizsga felügyelője, Suszter Ferenc, a dunakeszi székhelyű ORFK Kutyavezető-képző Iskolájának kutyakiképző osztályvezetője. Ennél nagyobb dícséretet talán nem is kaphatott volna a kiscsapat, hiszen ez a vizsga nemcsak Zsuzsi és Rumi sikere, hanem a felkészítőké és a családé is.

- Fabók Ágnes -