Szegény Csokonai Színház, hova jutottál?

Én a színházban nőttem fel, ugyanis az apukám díszletező volt. Rengeteg nagy nevet tudnék sorolni, akik Debrecen szeretett művészei voltak. És ez a színház úgy játszott estéről estére, hogy a karzat is majd leszakadt. A földművelőtől a gyári dolgozóig mindenkit érdekelt és szerette a színházat, bejöttek faluról is.

Ünnep volt színházba járni. Most viszont, mire vége van egy előadásnak, akkorra már csak teng-leng egy pár ember, aki végignézte. Ezt tapasztalatból írom.
Az, hogy hol kell keresni a hibát, hogy miért jutott idáig az általunk szeretett színház, annak kiderítésére van illetékes csak úgy látszik, hogy neki ez nem fáj. Hogy miért kellett olyan igazgatók kezébe adni színházunkat, akik már Pesten tönkretettek egy színházat? Ez rejtély.

Hogy engedhették meg, hogy idáig jusson, hogy csak a beregszászi színház művészei kapnak lehetőséget, a debrecenieket pedig elbocsájtották, ellehetetlenítették? A tánckarról nem is beszélve, amit teljesen megszüntettek. Pedig a debreceni táncosok kiemelkedő részesei voltak az előadásoknak.
Debrecennek nem csak dráma kell, abból ad az élet most éppen eleget. Zenés szórakoztató darabok is kellenek, hogy legalább addig érezze jól magát a néző, amíg a színházban van.

Csak 10-15 évre menjünk vissza, amikor Szabó László volt a zenei igazgató, vagy olyan jeles vendégkarmesterek dolgoztak, mint Kollár Imre, Kapusi Gergely, Bartal László, stb. Akkor sem kapott többet gazdálkodásra a színház, (most kap többet) és mégis volt opera, operett és minden. Az sem véletlen, hogy nincs az igazgatói posztra jelentkező. Nem is lesz könnyű dolga senkinek, úgy tönkre van téve a Csokonai Színház. De ne is vállalja olyan ember, akinek fogalma sincs, hogy mivel jár a színház vezetése.

Nagyon sok a vendégművész és a rendezők, akik nagyon komoly összeget visznek el és munka nélkül vannak a debreceniek. Debrecenben mindig volt főrendező (Lengyel, Pinczés), csak amióta így kézről-kézre megy az igazgatói poszt, azóta nem ez az állapot. Pedig sok pénzt meg lehetne spórolni. Főleg úgy, ha nem százmilliós hiánnyal távoznának az igazgatók, akik több milliós végkielégítést is kapnak.

Miért nem a helyi művészekre építették-építik, alakítják ki a műsortervet? Mi szeretjük, látni és hallani akarjuk őket. Szeretném, ha Kocsár Balázs zenei igazgató a helyzet magaslatán állna és visszasegítené a színházunkat a régi debreceni szintre!

Szabó Mária, Debrecen