Rendezett és rendezetlen utak Debrecenben

Való igaz, hogy a színház az utóbbi időben radikális változásokon ment át, mind gazdasági, mind művészeti értelemben.

Nem lévén szakértők és megfelelően informáltak, a színház gazdasági helyzetét illetően nem formálnánk véleményt, nézőként a megtekintett előadásokat tudjuk értékelni.
Rendszeres színházba járók vagyunk, így tapasztaljuk a közönség összetételének alakulását. Egyre több fiatal ül be az előadásokra, talán ők nyitottabbak a hagyományos színházi formákkal szembemenő, azokat megváltoztató előadásmódokra.
Hogy lépést tartsunk a korral, nekünk is rá kell hangolódnunk a művészeti formák változására, műfajok összemosódására, ha nem akarunk az idejétmúlt elvekhez és ízléshez ragaszkodni.

A színházi repertoár igen színes, belenézve az évad műsortervébe láthatjuk, hogy az előadások majdnem harmada zenés produkció, például az idén több operát és zenésszórakoztató darabot is bemutattak, de prózai és fizikai színházzal is találkozhatunk.

Nem értjük a Vidnyánszky Attilával kapcsolatban felmerült kételyeket.

Hiszen egy olyan szakemberről van szó, akinek hozzáértését, tehetségét számos nemzetközi és hazai felkérés bizonyítja, nem is említve szakmai elismeréseit.
A társulat javára válhat sokrétűsége.
Érdekes és izgalmas figyelemmel kísérni a régi debreceni, beregszászi és a nemrégiben Budapesten végzett színészek együttes munkáját, játékát.
A színészi együttműködés szép példáit láttuk több alkalommal ebben az évadban.
Fontos, hogy az intenzív pillanatnyi hatás mellett, maradandó és elgondolkodtató élményt nyújtson a színházi este, és az sem baj, hogy egy – egy komplexebb előadást teljes egészében csak többszöri megtekintés után tudunk értelmezni.

Mi örömmel vállaljuk és igényeljük ezt az intellektuális kihívást, melyben számunkra a színház szórakoztató funkciója is érvényesül.
Budaházi Réka, Sándor Zita, Somoskői Beáta, Varga Mária