Keresztet süt a pászka tetejére

Nagycsütörtökön befűtöttünk a kemencébe, idesanyám bedagasztotta a tésztát. Akkor még nem volt margarin, olajat gyúrt bele, attól lett finom foszlós. Mikor megkelt, formába, lábasba tettük, kidíszítettük a tetejét, megkentük, hogy ragyogó legyen, aztán bevetettük szépen egymás mellé a kemencébe.

Kislány koromtól segítettem anyámnak, így aztán megtanultam mindent tőle. Mikor kivettük a kemencéből a pirosra sült pászkákat, csak gyönyörködtünk benne – idézte a múltat Újfalusi Jánosné Irénke néni, aki túl van már a hetvenen, de minden évben maga süti a Krisztus testét jelképező szentelnivalót húsvétra.

A családnak is süt

– Amit a boltban kapni, az csak kalács, amit itthon sütünk a két kezünkkel, az az igazi Úr pászkája. Nekem csak így igazi a feltámadás ünnepe – fogalmaz természetes egyszerűséggel, és mélyről gyökerező igaz hittel Irénke néni, aki két évvel ezelőtt nagybeteg volt, de akkor is bedagasztotta a tésztát.

Idén három nagy és három kisebb pászka sorakozott nagycsütörtök délben a kis nyári konyha asztalán. Kerekek, üdék, aranyszínben ragyogóak voltak, mintha Irénke néni finom lelke is bennük lenne, illatukat pedig már az utcán is érezni lehetett.

Tetejükre formás keresztet sütött a gazdasszony, a szélén körbefutó díszítés pedig az Úrjézus töviskoronáját jelképezi. – A gyermekeim már boltból is vesznek kalácsot, de azért én úgy vagyok nyugodt, ha mindegyiknek magam sütöm meg a szentelnivalót. Így tanultam az én anyámtól, így adom tovább magam is – mondja Újfalusi néni.

K.Z.E.