Az osztatlan tulajdonban ráépíthetett a telkére

– A jelenlegi állapotokat tekintve végtelenül egyszerű a történet: a gyermekeit egyedül nevelő, szerény jövedelemből élő elvált asszony, Kiss Gáborné eladta a telke felét, hogy az árából felújíthassa a házát, amely a telek másik felén áll és mindössze 45 négyzetméter hasznos alapterületű.

Az adásvételkor az ingatlant telekkönyvileg ugyan nem osztották meg, de a szerződésben rögzítették, hogy a téglalap alakzatot a hosszabb oldalán megfelezve veszik használatba.

Kiss Gáborné hozzájárult, hogy a vevő – aki valódi neve közlésétől elzárkózott, ezért itt Vadas Kornélként emlegetjük – a maga területén építkezzen. Nem rögzítették azonban, hogy a saját telekhányadát mindegyikük legfeljebb 25 százalékig építheti be. Minden baj gyökere innen ered.

Vadas Kornél ugyanis olyan tervet fogadtatott el a polgármesteri hivatalban, amely egyrészt 45 négyzetmétert elfoglal a Kissné telkéből, másrészt Kissné többé egy biciklitárolót sem építhet az udvarára, mert a kettejük együttes beépítettsége elérte a Tégláson engedélyezett maximumot, a 25 százalékot. Kissné háza 53, Vadas Kornélé pedig 112 négyzetmétert foglalna el a közös telekből.

Kissné azt állítja, hogy az építési engedélyt, amelyből kiderült volna a megállapodott telekhatáron való túlnyúlás, nem ő írta alá. Hamisították a nevét – mondja, ám a lezárult rendőrségi vizsgálat szerint ez nem állapítható meg egyértelműen.

Vadas Kornél felajánlotta, hogy kifizeti azt a telekhányadot, amennyi átnyúlik Kissné telkére, de az asszony nem fogadta el. Ragaszkodik ahhoz, hogy tartsák be, amit az adásvételi szerződésben rögzítettek.

Amikor tehát kimérték az új ház alapját, a maga módján igyekezett akadályozni, hogy visszavonhatatlan veszteség érje: azaz, nem engedte be a telekre az építési vállalkozót.

 Emiatt Vadas Kornél beperelte. A bíróság első fokon úgy döntött, hogy Kissnének tűrnie kell az építkezés folytatását. Az asszony fellebbezett.

A jegyző közvetítene

Az adásvételi szerződésre és az új ház már kiöntött alapjára nézve egyértelmű, hogy Vadas Károly nem tartotta be, amit aláírt. A bíróság viszont úgy látja, Kissné a későbbi aláírásával hozzájárult az engedély szerinti építkezéshez.

Kissnének ráadásul attól is tartania kell, hogy amennyiben a pert végleg elveszíti, Vadas a késedelem miatti kár megtérítésére indít keresetet ellene.

Őt ugyanis a határidők kötik: lejár az építési engedély, nem folyósítja a hitelt a bank. 2006 őszén kezdődött a vita, Vadasék mostanra a ház alapjának kiöntéséig jutottak el.

Kissné nem hiszi, hogy a nyilvánvaló igaza ellenére alulmaradhat. Úgy gondolja, veszítenivalója csak annak lehet, aki nem tartotta be, amit az aláírásával vállalt.

Téglás jegyzője a HAON jelenlétekor felajánlotta, hogy közvetít a pereskedő felek között.