Lencsét, azt muszáj elsején!

Disznót, hogy kitúrja a szerencsét, lencsét a gazdagság végett. Ha halat eszünk vigyázzunk el ne ússzon a szerencsénk, ezért a farkával kezdjük!

A városban már délután folyamatos dudafújás volt. Vidám kis lurkók levegővel teli pofazacskóval rohangáltak fel s alá és csak úgy vinnyogott kezükben a duda. A pezsgők pukkanása, a petárdák csattanása, a visszaszámlálás, az üdvrivalgás: nem mindig volt

ez így. A régi időkben tavasszal vagy ősszel kezdődött az újesztendő. Néhány száz éve annak, hogy szilveszter napján búcsúzunk az óévtől. E nap szokásköréhez hozzá tartoznak a zajkeltő szokások (ostor, kolomp, ma már inkább duda, petárda és torkaszakadtából üvöltés), melyek célja az ártó erők távol tartása és kiűzése az óévvel egyetemben.

A belvárosban rengeteg fiatallal találkoztam, egyik kezükben pálinka, a másikban kóla. Magas sarkúban, mini szoknyában botorkáltak, vagy hőbörögve, kanosan üvöltve sodorta őket az éjszaka. Idén kiugróan sok embert vittek be a mentők italozás miatt.

A verekedők száma sem csökkent. Két dolog jutott eszembe a fiatalságot látva. XVI. Benedek pápa újévi üzenete: a hagyományos család szerepe a békére nevelésben. A másik Sólyom László szavai, aki két lényeges dologra hívta fel Magyarország figyelmét: határozott cél és a szolidaritás.

Kívánom, hogy ezek szerint tudjuk az előttünk álló esztendőket megélni. BUÉK!