Hangulatos csigacsinálók a klubban

Ha esik, ha fúj, a falu másik végéről is eljönnek az asszonyok, aznap hétfő délután is egy-két hiányzó akadt, pedig vigasztalanul zuhogott az eső.

Receptbörze

Most éppen csigatésztát csinálnak, közben kétféle süteménnyel kínálnak. Süteményt ugyanis mindig hoz valaki, amivel az a céljuk, hogy megőrizzék a nagymamáik, anyáik által készített ételeket és süteményeket. Aki egy-egy receptre rátalál otthon, azt megsüti, a többiek megkóstolják, véleményezik. A tavaszváró ünnepségen Ki mit tud? alapon vesznek részt süteményekkel, disznótoros ételekkel, kolbásszal, hurkával, szalonnával.

Filmre is vették

Mindig hétfőn délután találkoznak. „Régen, több mint 40 éve hímző szakkör gyanánt indult a 15-20 fős csoport, de Szentpéterszegnek nem volt hímző hagyománya, az egyetlen, amit nagyanyáink csináltak, úgy hívták, szálán varrott. A bihari térségben, inkább a kenderszövés ment. Én már a harmadik szakkörvezető voltam, elvégeztem a C kategóriás tanfolyamot, és tanítottam az asszonyokat, de mindig más tájegység mintáit kellett elővenni, mert sajátunk nem volt. Furtának és Komádinak volt, Derecskének a szűr, nekünk csak a szövés. Ez megvan kazettán, filmre vette, feldolgozta ez a kis szakkör, még idegen nyelvű szöveg is készült hozzá.”

Csiga születik

Közben az asszonyok keze nyomán készül és gyűlik a csigatészta. Egy társuktól kapják a tésztacsíkokat, ráhajtják az orsóra, egy gyors tekerőmozdulatot látok és kész a csigaforma. Nem így csinálják mindenfelé, van, ahol kockára vágják, kapom a felvilágosítást. A tésztában nincs víz, csak tojás, ezt hat tojással gyúrta Szabó Jenőné.

Ő ezúttal is hozott és felolvasott egy verset, most Szabolcska Mihálytól. A költemény stílszerűen karácsony előtti hangulatot áraszt. „Városokat, nevezetességeket látogatunk, néha színházba is eljutunk, legtöbbet Debrecenbe. Az idén Erdélyben voltunk kirándulni” – hallom búcsúzóul.

Bakó Endre