Az érdem nem mentesít

Ezek azok az esetek, amikor a szereplők a saját fejükről tépik le a babért. Természetesen nem kívánok a konkrét ügy részleteibe belemerülni, hiszen nem vagyok szemtanú, nem úgy, mint a fogadatlan prókátorok, akik a tényállás ismerete nélkül azonnal állást foglalnak, például egy közönséges rendőri igazoltatást politikai színezetűnek igyekeznek feltűntetni.

A jelenséget, mármint a neves személy okozta botrányt, nem szabad sajátos magyar tünetnek felfogni, elég gyakran olvashatunk külföldi sportolókról, elit személyekről, akik azt képzelik magukról, hogy ők, mivel a közönség kedveltjei, törvényen kívül állnak, rájuk nem vonatkoznak a társadalmi normák, rendszabályok. Tehát ez a viselkedésmód nem kizárólag a magukról megfeledkezett sportolókat jellemzi, hiszen tudjuk, nemrég országgyűlési képviselő szegült szembe a hatósággal. Egyszóval általános emberi gyarlóságokról van szó.

Éppen ezért a tanulságokat is általános szinten érdemes levonni. Kiváltó okként két motiváció jöhet szóba. Az egyik az önző, individualista, antidemokratikus szemlélet, amelynek lényege az, hogy az illető magát a közösségen felülinek vagy kívülállónak gondolja. Úgy hiszi, neki már van annyi érdeme, hogy bármit megtehet. Ismerjük ezt a típust a valóságból, a történelemből és az irodalomból is.

Pedig az érdem nem menlevél! A másik ok valami zsigeri szembeszegülés az ellenőrzéssel, a legártatlanabb ellenőrzéssel, és az ellenőrzést végzőkkel szemben. Pedig az ellenőrzés minden társadalom nélkülözhetetlen eszköze és létszükséglete, amit a lakosság tudatállapota indokol. Amíg az embereket nem a belső erkölcsi parancs vezérli, hanem a külső törvények kényszerítő hatása, addig szükség lesz ellenőrzésre. S mivel az ember nem tökéletesedik, talán örökké szükség lesz a törvény erejére! Mai társadalmunk egyik nagy mulasztása éppen a kellő ellenőrzés hiánya az élet különböző területein. A hallgatólagos társadalmi szerződésben benne van, hogy adandó alkalommal ellenőriznek bennünket.

Az ember mégis nap mint nap találkozik esetekkel, amikor az ellenőrzést sértődötten veszik tudomásul, személyes támadásnak tekintik. Például, ha a bevásárlóközpontban a pénztáros azt kéri, hogy a vásárló emelje fel a drótkocsiban a kabátját. A 28-as autóbuszon nem egyszer voltam tanúja, hogy a diákok maguk között megjegyzéseket tesznek az ellenőrökre. Pedig az ellenőrzés mindnyájunk, az ő érdekükben is történik!

Bakó Endre