Az egyenjogúság isteni szándék

Közülük ketten, Zoltán (26) és Annamária (25) szintén a lelkészi hivatást választották. Péter (24) jelenleg ösztöndíjas az amerikai Columbiai Egyetemen, a legkisebb fiú, Tamás (22) alkalmazott matematikus lesz.

HAON: Mára sokat módosultak a férfi és női szerepek. Az is előfordulhat, hogy egy ambiciózus, vezető beosztásban dolgozó feleség helyett a férj megy gyesre, s marad otthon a gyerekkel…
Jenei Zoltán: A bibliai kijelentés által elénk tárt legklasszikusabb családmodell szerint a házasságot egy férfi és egy nő szeretetközössége alkotja, és a tőlük származó gyermekek felnevelése jelenti a közös célt, szülői hivatást. Több generációs családmodell tekintetében néhány nemzedékkel korábban még természetesen és szervesen ide tartoztak a már nem aktív létállapotban lévő nagyszülők is, akik, megcsendesedve az élet mindennapi nehéz kihívásaitól, nagy segítséget jelentettek a megélhetésről gondoskodó, dolgozó szülőknek. S mivel már nem voltak rákényszerítve a napi intenzív munkára, több idejük, figyelmük maradt az unokák gondviselésére, a rájuk való felügyeletre. A bibliai kinyilatkoztatás tükrében a klasszikus férfiszerep a családról való egzisztenciális, de tegyük hozzá azonnal: lelki gondoskodásban foglalható össze, hiszen tudjuk, az ószövetségi zsidó családokban az édesapa egyben a család papja is volt.

A klasszikus női-hitvesi-anyai modell lényege a családhangsúlyú életszemlélet. A feleség mindig is részt vett az úgynevezett létfenntartásban, hiszen ha csak a ház körüli tennivalók feladatkörére gondolunk, az is egyfajta egzisztenciális gondoskodás, ha ellátja a jószágokat, elkészíti az ételt. Éppen ezért, amikor valakire azt mondják, hogy háztartásbeli, az semmiképpen nem munkanélküli.

Sőt, ha valaki ezt hivatásszerűen gyakorolja, akkor ez egy nemes hivatás, hiszen a családról gondoskodni, a férj méltó társának lenni, részt véve a gondok, feladatok megoldásában, és gyermekeket, embereket nevelni Isten dicsőségére, a társadalom, a nemzet javára, épülésére, az anyaszentegyház gyarapodására, ez – mai kifejezéssel élve – „nem semmi”. A modern korban azonban jelentősen változtak a szerepkörök, melyet két részre kell bontanunk. Az egyik az életszemlélet megváltozása, az a fajta emancipációnak nevezett gondolat, amely azt hangsúlyozza, hogy a nő egyenlő a férfival abban az értelemben, hogy alkalmas ugyanolyan feladatok ellátására. Igen ám, ez így is van, de ha visszautalunk a bibliai képletre, akkor az emancipáció semmi újat nem mond.

Gondoljunk csak a szimbolikus, de nagyon valós tartalmú teremtéstörténetre, amely így írja le a nő teremtését: Isten kivett a férfi oldalbordájából egyet, és azt alkotta meg női testté, illetve életet lehelve bele, nővé, a férfi társává. Tehát Isten nem a fejnek egy csontját vette igénybe a nő teremtésekor, és nem a láb egy ízületét emelte ki, hanem a bordák egyikét, vagyis a Mindenható ezzel azt akarta hangsúlyozni, hogy a nőt nem a férfi fölé rendelte, de nem is alattvalójának, hanem mellé állította egyenrangú társként. Az emancipációs gondolat tehát eszmei síkon így hangzik: „majd én megmutatom, hogy nőként is képes vagyok mindarra, amire a férfiak…” A férfi-női szerepkörök változásának másik vonatkozása a szociális kényszer.

Korábban sem volt egyszerű egy fizetésből eltartani egy családot, bár akkoriban a társadalmi berendezkedés is arra állt rá, hogy az egyedüli kenyérkereső, a férfi kapjon annyi jövedelmet, amiből a család meg tud élni, mert a nő „nem dolgozik”, hanem otthon van, neveli a gyermeket, hazavárja a férjet. Ma egy fizetésből nem lehet egy családot eltartani, kénytelenek a nők is dolgozni. Mindezekkel együtt a klasszikus férfi és női szerepeket nem szerencsés összekeverni. Nem attól lesz a nő egyenjogú a férfival, hogy traktort vezet vagy malteros ládát cipel, miközben a férj mos, főz, takarít, pelenkázza a gyereket. Egy férfiból – akárhogy erőlködik – nem lesz nő, apából nem lesz anya, s egy nőből sem lesz férfi, bármilyen erősnek, férfiasnak is érzi magát. Nem kell a szerepeinket összecserélni, a másikéra áhítozni, abban kell kiteljesedni, amivé alkottattunk.

HAON: Egyre több gyerek nő fel csonka családban, férfimodell nélkül…
Jenei Zoltán: Társadalmunk egyik nagy problémája az apaszerep hiánya. A családban az apa- és férjhiány kezdettől fogva jelentkezik, mert kell egyfajta gondoskodás, erő, biztonságérzet, amelyet a férfi testesít meg. A pedagógusok, pszichológusok azt vallják, hogy kicsi korban az édesapa jelenti az Istent, a mennyei Atya törődését, biztonságot nyújtó szeretetét, mely a gyermeket megnyugtatja, mert érzi, hogy valaki vigyáz rá és az édesanyjára is.

Ha ez a férfioltalom nincs jelen, nemcsak a gyermek, hanem a nő is megsínyli, mert ott, az emancipáció csúcsán, ahol nincs fölötte senki, hirtelen rádöbben, hogy mégsem olyan csodálatos egyedül lenni, igen is jó lenne elrejtőzni a gondoskodásban, odabújni valaki erős karjaiba…

-Hassó Adrienn-