Hidegpárna hatása alatt

Nem sok változatosságot tartogatott az elmúlt hét nap Kelet-Magyarországon, hiszen továbbra is a Kárpát-medencét megülő, úgynevezett hidegpárna hatása alatt volt térségünk. A felettünk lévő légréteg érdemi átkeverésére képes frontokat egy erős magas nyomású légköri képződmény, anticiklon tartotta távol, így medencénkben nyugalomban maradt a hideg, párás légtömeg. Habár néhány száz méterrel a fejünk felett bőven a pozitív tartományban alakult a hőmérséklet, és a felhőzet is gyér volt, a felszínen sűrű, zúzmarás köd és valamivel fagypont alatti hőmérséklet volt jellemző. A ködtakaró alatt éjszakánként -3 és -6 fok közé süllyedt a hőmérő higanyszála, azonban az időnként felszakadó ködmezők közötti derült részeken -10 fok alatti értékeket is mértünk a megyében. Ugyancsak a derült tájakon – és időszakokban – fordult csupán elő, hogy fagy­pont fölé kúszott a hőmérséklet, egyébként általában nappal is nulla – mínusz 3 fok között ingadoztak az értékek.

A ködfelhőzet a héten csak rövid időszakokra vékonyodott, szakadozott, kevés napsütésben a legkeletibb tájak részesültek, másutt legfeljebb rövid derengésre futotta. A napfényes órák száma így a sokéves átlagot jócskán alulmúlta, a hőmérséklet viszont hozzávetőleg annak megfelelően, -2 °C közelében alakult heti átlagban. Nem így a csapadék, hiszen az anticiklon uralma alatt klasszikus, hulló csapadékra alig volt példa a térségben, a legtöbb helyen 0 mm volt a heti csapadék­összeg. A „hidegpárnás” helyzetekre jellemző mikrocsapadékok azonban napi rendszerességgel előfordultak. Ezek éves összege egyébként – nevükkel ellentétben – közel sem elenyésző, mintegy 30-40 mm-t tesz ki hazánkban, ami egy igen kiadós nyári zápor, akár felhőszakadás hozamával ér fel. Napi léptékre elosztva természetesen már csak tizedmilliméternyi mennyiségekről beszélhetünk, ehhez képest az időszakban a növényzetre, talajfelszínre és egyéb tereptárgyakra kicsapódó zúzmara, dér mennyisége kiugróan magas volt.

Feltöltő csapadék kellene

Egy-egy sűrű koronájú, gazdag ágrendszerű fán több száz kilogramm zúzmara képződhetett, ennek súlya alatt nem egy helyen fordultak elő károk ágtörés, repedés, akár kidőlés formájában. Ilyen mennyiségű víz már jelentős, 5-10 mm-nyi csapadéknak felel meg, de csupán az erdők, fás-bozótos részek talajfelszínére vonatkoztatva. Másutt jóval csekélyebb volt a mikrocsapadék hozama, és bár érdemben ismét nem csökkent a talaj vízhiánya, növekedni sem tudott. A korábbi belvízfoltoknak a legtöbb helyen nyoma sincs, elkelne a további feltöltő csapadék, nagyobb mennyiségre a legfrissebb előrejelzések alapján azonban januárban már minimális az esély.

Debreceni Egyetem AKIT DTTI, Agrometeorológiai és Agroökológiai Monitoring Központ