Amikor a március még téli hónap volt

Ezt Szegedi Sándortól, a Debreceni Egyetem Meteorológia Tanszékének vezetőjétől tudjuk, akit az éghajlatváltozás világnapja (május 15.) apropóján kerestünk meg. Az egyetemi oktató elmondta azt is, hogy a történelmi feljegyzések, valamint a képzőművészeti alkotások számos példával szolgáltak arról, hogy bizony a mögöttünk lévő időben változott a Föld klímája. Például tudvalévő volt, hogy az ókori Rómában gyakran havazott, és a Tiberis folyón jégtáblák is úsztak telente. Aztán az is, hogy a III–IV. század környékén a belső-ázsiai puszták szárazabbá válása indította el a népvándorlást, ami később elsodorta a Római Birodalmat. A VIII–X. században pedig annyira enyhe volt a Föld klímája, hogy a vikingek Izlandon gabonát termesztettek, Grönlandon pedig fákat vágtak ki az ottani erdőkből – a mai éghajlatunk a melegedés ellenére is még igencsak távol van ettől az állapottól. Aztán a XIV. század derekától egészen a XIX. század közepéig tartott az úgynevezett kis jégkorszak, amikor az évi középhőmérséklet a mostani alatt volt 1-2 fokkal, de a tél jóval hidegebb, havasabb és hosszabb volt.

Németalföldi festők befagyott csatornákat, havas tájakat ábrázoltak akkoriban; aztán tudjuk, hogy Londonban a Temze jegén vásárokat tartottak, sőt a cirkuszok elefántokat táncoltattak. Magyarországon pedig a március még téli hónap volt.

Tehát a XIX. század második felétől gyűltek a bizonyítékok az éghajlat változásáról, s a tudomány az 1920-as években jutott el oda, hogy kimondhatta: a történelmi időkben sem volt állandó a klímánk. Magyarországon 1980 környékén kezdett megjelenni a klímaváltozás szó, majd az 1990-es évek közepétől már tudományos körökben is foglalkoztak ezzel.

Kérdés, meddig tart

– A klímaváltozást, azt, hogy a Föld átlaghőmérséklete emelkedik, lényegében már nem vitatja a tudomány. Az éghajlatnak egyébként az egyik alaptulajdonsága, hogy nem állandó, folyamatos változásban van. Most azonban ez a változás adott idő alatt olyan mértékű, amire eddig nem volt példa. Tudtunk a nagyjából egy évezred alatt bekövetkező lehűlésekről, felmelegedésekről, csapadékingadozásokról, amiben azonban most vagyunk, az nagyon gyors. Kezd olyan méreteket ölteni, hogy Európában az itt élők komfortérzetét befolyásolja kedvezőtlenül, míg a Föld más övezeteiben, például a sivatagokat körülvevő füves vagy füves-fás pusztákon már a megélhetést veszélyezteti – fogalmazott Szegedi Sándor.

Azt pedig, hogy ez meddig tart, változik-e majd az üteme, nem lehet tudni. Egyelőre semmilyen jel nem mutat arra, hogy lassulna vagy a visszájára fordulna. A kiváltó okáról is megoszlanak a vélemények; az azonban biztos, hogy mind többen az emberi tevékenység hatását látják a gyors üteme mögött.

A legkedvezőbb becslések szerint az 1906-os évet alapul véve 2050-re globálisan 2 fokos hőmérséklet-emelkedés várható a Föld átlagos évi hőmérsékletében, de van olyan előrejelzés is, ami a 4-4,5 fokot sem zárja ki.

– Magyarország, pontosabban a Kárpát-medence érzékenyebben reagál a változásra, nálunk minden egy kicsivel erősebben jelentkezik – válaszolja kérdésünkre az egyetemi oktató. – Az évi középhőmérsékletünk emelkedik, ezen belül nyáron nagyobb mértékű a növekedés, télen mérsékeltebb. A nyaraink azért melegebbek, mert tartósabbak a hőhullámok, amikor a napi átlaghőmérséklet meghaladja a 27 fokot. Télen inkább a minimumértékek magasabbak, tehát reggelente nincs annyira hideg, és kevesebb a hó annak ellenére, hogy a teleink egyre csapadékosabbak. Nyáron viszont a záporok, viharos széllel és jégesővel kísért zivatarok gyakoribbak, amikor kis területen belül is nagy eltérések vannak a csapadékmennyiségben.

Összességében kicsivel emelkedett az éves csapadékmennyiség a keleti országrészben, viszont a melegben több a párolgás is. Emiatt nagyobb az aszályveszély. Az éghajlatváltozásnak talán egyetlen pozitívuma van: kevesebbet kell télen fűtésre költeni.

- Kovács Zsolt -