Igazi unikum a körösszegapáti történet

Hajdú-Biharban megannyi településen van közmunka­program, köztük országosan is elismertek. Hol tart a megye a közmunkában történő foglalkoztatásban?

A közfoglalkoztatás új rendszerében 2011 óta sok település vesz részt, 2012-től pedig többen működtetnek úgynevezett mintaprogramokat, amelyek jelentős részben helyi sajátosságokon alapulnak. Például ahol most vagyunk, Körösszegapátiban, egy boltátadón, ez is egy ilyen program kezdeményeként indult és jutott ki a nyílt munkaerőpiacra. Hajdú-Bihar megyében a 2008–2009-es gazdasági válság után olyan sok munkanélküli volt, mint előtte soha. Az azóta bekövetkezett kedvező változásból ez a megye sem maradt ki. Nagyon sok embernek és több kormányzati szervnek is rengeteg munkája van abban, hogy ez a munkaerőpiaci helyzet ilyen kedvezően alakult. Csökkenő létszámoknak vagyunk szemtanúi, az országos tendenciák leképeződnek Hajdú-Biharban is. Ha a közfoglalkoztatottak számát nézzük, akkor 2015-ben és 2016-ban volt, amikor országosan 250 ezer ember dolgozott ebben a munkaformában, most pedig nincsenek 90 ezren. A többiek már a munka világában keresik a megélhetésüket. Tehát a csökkenő közfoglalkoztatási létszámnak vagyunk szemtanúi. Nyilván a kormányzati cél az volt, hogy a foglalkoztatási feszültségeket tudjuk kezelni ezzel az eszközzel.

A közfoglalkoztatásban elindultak olyan programok, amelyeket a hagyományok őrzése, illetve értékteremtésük miatt tovább kellene vinni. Ezen a téren azonban – tapasztalható megyénkben is –, munkaerőhiánnyal küzdenek az önkormányzatok. Ennek a problémának a feloldására mit javasol Magyarország Kormánya?

Az elmúlt időszakban sok polgármesterrel beszéltem, és elmondták, több, korábban közfoglalkoztatásba vitt programot már elengedtek, mert már nincs meg hozzá a szakértelem, hiszen akik végezték, kiléptek a munkaerőpiacra. Az egy természetes folyamat, hogy egy szűkülő közfoglalkoztatási volumennek és a későbbiekben egy csökkenő műszaki tartalomnak leszünk tanúi. Megjegyzem, a hosszú távú munkanélküliség rányomja a bélyegét az emberre, és ebben az esetben különféle egészségügyi, mentális, szociális problémákkal terhelt humán erőforrásról és álláskereső állományról beszélünk. Ezzel kapcsolatban van feladata a munkaerőpiaci szervezetnek, és nyilvánvalóan a minisztériumnak is. Tehát dominánsabban kell működtetni a nemcsak munkaerőpiaci, hanem egészségügyi és szociális szolgáltatásokat is nyújtó szervezeteket, hogy ezekből az emberekből legalább a védett környezetből beemelhető közfoglalkoztatottak legyenek. Őket a szolgáltatások felhasználásával és hosszú évek munkájával a munkaerőpiacra ki tudjuk juttatni, hiszen közöttük vannak viszonylag fiatal korúak is. A hazai foglalkoztatásokon kívül az egészségügyi és szociális szakpolitikáknak az összefogása nélkülözhetetlen.

A kormányzat milyen tevékenységek folytatását javasolja?

Nekünk a célunk a közmunkaprogrammal az is volt, hogy azok a termelői kapacitások, amelyek keresett termékeket készítenek, egy termékpályát már felépítettek, vagy a felépítettség közelében vannak, ezeket a nyílt munkaerőpiacra ki kell vinni. Erre a Belügyminisztériumban egy önálló szervezet van, a Szociális Szövetkezeti Koordinációs Osztály. Tehát a szociális szövetkezeteket mi a Belügyminisztériumban más minisztériumokkal karöltve erősen támogatjuk. Ez egy hosszú éveken át tartó program, több mint 12 milliárd forint finanszírozással. Célunk, hogy a szociális szövetkezetekben egy depresszív bértámogatással megerősítsük a foglalkoztatást, ennek adjunk egyfajta stabilitást, továbbá hozzájáruljunk ahhoz, hogy a termékeiket a piackutatás és a marketing segítségével a nyílt piacba tudják integrálni. Elindítottunk továbbá egy úgynevezett beruházás-pilotprogramot, amiben voltak Hajdú-Bihar megyei kedvezményezettek is. Ebben beruházásokat végeztünk, termelőüzemeket építettünk; hús-, tej- és zöldségfeldolgozás, gyümölcslékészítés. Sok ilyen települési programunk zajlott már le. Itt is nagy számban épültek üzemek, amelyek legalább az esetek felében a település korábbi termelési struktúráin, hagyományain és a szaktudásokon alakultak meg. Ezeket próbáljuk megerősíteni napjainkban is. Az a célunk, hogy a közfoglalkoztatásban megerősödött termelési tevékenységek rendelkezzenek humán erőforrással, infrastrukturális termelési és piaci feltétellel. Így számukra ki tudjuk nyitni a munkaerőpiacot.

Körösszegapátiban vagyunk, a helyi és a térség közmunkaprogramjaiban előállított termékeket árusító boltban. Feltételezem, ez példa lehet másoknak is.

Abban unikum a körös­szegapáti történet, hogy itt a települések jól működő közfoglalkoztatási programjának az integrációját látjuk. Tehát ezek a termékek, amelyek önálló termékpályán nagyon nehezen mozognak, de egy központi elosztóhelyre, jelen esetben egy ilyen nívós helyre behozva kelendőbbek lesznek a helybeliek, de az átutazók számára is. Ez mindenféleképpen kedvező.

„Az, hogy kevés humán erőforrás van már a közmunkában, és a települési önkormányzatok a termelésben, az értékesítésben együttműködnek, ez nemcsak kényszer, hanem szükség is a jövőben.”

Például a közkonyhák kiszolgálásában. Az nem jó, ha mindenki termel egy kevés terméket, specializálni és integrálni kell a termelést. Arra lesznek kényszerülve az önkormányzatok, hogy ezt a fajta együttműködést a későbbiekben dominánsabban megjelenítsék programjaikban.

Kovács Zsolt

Borítókép: Réthy Pál a körösszegapáti boltban adott interjút