Nem tesz jót az erdőnek az enyhe tél

– Télen jellemzően az utak, nyiladékok karbantartása, sarjkezelés tartozik az erdészeti munkák közé. A kitermelt szociális és egyéb lakossági tűzifa kiszolgálása is erre az időszakra esik. Ilyenkor is állandó probléma az erdei szemetelés, a hulladék elszállítása szintén rendszeres feladat – mondta el érdeklődésünkre Böszörményi Bence, a NYÍRERDŐ Zrt. Debreceni Erdészetének megbízott igazgatója az erdészek téli feladatairól.

Kevés a csapadék

Az eddig enyhe téli időjárás nem jó az erdészetnek – tudtuk meg. – A kevés csapadék a vízkészlet utánpótlást kedvezőtlenül befolyásolja. Az enyhe időjárás pedig a kártevők elterjedésének kedvez, mint például a tölgy csipkéspoloskának. A fagy hiánya az erdőgazdálkodási munkákat is megnehezíti, többek közt a munkaterületen történő közlekedést, munkavégzést – sorolta Böszörményi Bence, megjegyezve, hogy a karácsony előtti enyhe időjárásban kibújt a hóvirág és a téltemető a Nagyerdő környéki benaposodó kertekben.

Az első felmelegedéseket követő esetleges késői (tél végi-tavasz eleji) fagyok jellemzően a fiatalosokban, erdősítésekben okoznak problémát: visszavetik a növekedésben a fiatalabb állományokat. Ez a mézelő akácvirágokat is hátrányosan érintheti.

A mostani viszonylag enyhe időjárás alapvetően kedvez viszont az apró- és nagyvad állománynak, segíti könnyebb áttelelésüket. Ugyanakkor a vadállomány kiegészítő takarmányozására a környezeti- és élettani okok alapján egy ilyen télen is fokozott figyelmet kell fordítani a vadgazdálkodóknak – hangsúlyozta az igazgató.

Fontos a takarmány minősége

Mint kifejtette, a mezőgazdasági művelés, az intenzív szántóföldi gazdálkodás során az őszi betakarítás és talajművelés a korszerű, nagy teljesítményű munkagépekkel szinte néhány nap alatt óriási területeken történik meg, így a mezei élőhelyek vadfajai (őz, fácán, fogoly, mezei nyúl) számára a kora őszi időszakban kialakulhat egy táplálékhiányos időszak, ezért már ilyenkor meg kell kezdeni a vadászterületeken az etetők feltöltését. A vadgazdálkodók ezt hívják „szoktató” etetésnek, amely révén szinte megtanulja a vadállomány, hogy a keményebb téli hónapokban merre találja meg a számára kihelyezett szénát, abrakféleségeket, lédús takarmányt és takarmánysót.

– Nagyon fontos, hogy a vad számára is csak kifogástalan minőségű, szennyeződés- és penészmentes takarmányt helyezzünk ki, mert a vadon élő állatok – nagyobb ellenálló képességük ellenére is – hasonlóan érzékenyek a romlott, rossz minőségű takarmányra, mint a háziállatok. A nem megfelelő minőségű takarmány kijuttatásának egyenes következménye lehet emésztőszervi megbetegedés, hasmenés vagy akár elhullás is – magyarázta Böszörményi Bence. – A vadállomány életkilátásaira egy keményebb télen a hosszú, fagyos időszakok, vagy a hóborított napok magas száma jelentősen hatással vannak. Amennyiben a vadászterület vadgazdálkodója minél több féle, jó minőségű, változatos takarmányt biztosít a vad számára megfelelő számú vadetetőben, úgy a zord időjárás okozta veszteségek jelentősen csökkenthetőek.

Télen csoportban

Arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdei élőhelyeken a téli vadetetésnek a vadállomány átmentése mellett igen nagy jelentősége van a vadkárok megelőzésében. Ugyanis a kellő számú és jól megválasztott helyre elhelyezett, vadtakarmánnyal feltöltött etetők a téli időszakban képesek helyben tartani a vadat, így a fiatal erdősítésekben télen előforduló szarvas vagy őz általi rágáskárok megelőzhetőek, vagy jelentősen csökkenthetőek.

A vad téli takarmányozása elsősorban a hivatásos vadászok (vadőrök) feladata, de a vadásztársasági formában gazdálkodó területek esetében a vadásztársaság tagjai is „kötelező” jelleggel kiveszik a részüket ebből a fontos feladatból.

Arra a kérdésünkre, mennyiben változik a vadak viselkedése télen, azt válaszolta, elsősorban a nagyvadaknál történik meg ez. Bárki számára megfigyelhetőek a mezőgazdasági táblákon nagyobb létszámú csapatokban pihenő őzek, amely a csapat nyújtotta biztonság előnyét élvezik.

SzT

Változatos a menü

A vadállomány számára a legtöbb vadgazdálkodó téli takarmányként pillangós virágú (például lucerna-) szénát, takarmány- vagy cukorrépát, többféle abrakot (kukorica, búza, árpa, zab), helyenként erjesztéssel tartósított takarmányokat (kukorica szilázs, lucerna szenázs) juttatnak ki. Az őz és szarvas számára a kihelyezett sózókból felvett ásványi anyagok, vitaminok az egészséges anyagcserét, az ellenálló képesség megőrzését segítik.

Borítókép: A vadak csak kifogástalan minőségű, szennyeződés- és penészmentes takarmányt kapnak