Ötven éve kezdett termelni a Debreceni Konzervgyár

Kilencféle gyümölcs-, hétféle főzelék és ötféle savanyúság 42 változatát állították elő.

Fotó: Napló-archívum

A 3. ötéves terv egyik legnagyobb beruházása volt hazánkban a Debreceni Konzervgyár megépítése több mint egymilliárd forintért – számolt be róla kereken 50 éve, 1969. június 22-én színes egész oldalon a Napló.

A Román Dénes által írt cikk szerint az új üzemet 42 katasztrális hold területen létesítették. Tartotta a határidőt az építőipar, s a hazai és import gépek is idejében megérkeztek, és a más gyárakban kiképzett szakemberek is elfoglalták a munkahelyeiket – cáfolta az ellenkező híreszteléseket az összeállítás.

A második legnagyobb

A kor- és ipartörténeti értékű dokumentum arra is rámutatott, hogy a Debreceni Konzervgyár 1969. évi próbaüzemére 160 millió forint értékű áru előállítását kalkulálták. Ennek a mennyiségnek a felét exportra szánták.

Az első évre tervezett árutömeg alapján a gyár még a Konzervipari Tröszt rangsorának utolsó helyén kullogott, ám az volt a cél, hogy az 1972-re előirányzott, teljes kapacitású termelés révén már második legyen. Ennek érdekében 1972-ben 7 ezer vagon konzervnek kellett kikerülnie a Monostorpályi úti telepről.

Ezt elosztva, hazánk minden lakosának évi 6 üveg debreceni konzerv jutott, s ezért 10–11 ezer hold termésére kellett szerződést kötnie a gyárnak. Megkezdték a konzervnövények telepítését is.

Kezdés 1700 munkással

Így 1968-ban már 90 hold málnát, 75 hold feketeribizlit és 60 hold meggyet is is telepítettek (50 millió forint értékben). A cég vezetője riporterünknek elmondta azt is, hogy a próbaévben még nem az volt a cél, hogy a piacot merőben új termékekkel árasszák el, és forradalmasítsák a csomagolástechnikát.

Előbb el kellett sajátítani a munkamenetet, és akkor tekintették sikeresnek az első esztendőt, ha tökéletesen rá tudnak állni a kilencféle gyümölcs-, hétféle főzelékkonzerv és ötféle savanyúság (mindezek 42 változatú) elkészítésére.

A 3 műszakos rendben termelő gyár főleg debreceni és ahhoz közeli nőket foglalkoztatott. Ők 1969-ben is már 1100-an voltak, de a csúcsszezonra még 600-at fel kellett venni.

Vass Attila