Porhanyós tészták készülnek Ilona néni keze alatt – szívvel, lélekkel és sok jó hozzávalóból

Sürögtek-forogtak a nagymamák a kemencék körül szombaton, a tizennegyedik bakonszegi Kemencés Napon, hogy ízletes kelt tésztákat varázsoljanak az asztalokra. Erdei Imréné Kurucz Ilona kitűnt az asszonyok közül, és nem azért, mert ő volt ott a legidősebb, észrevettük, ha valakinek segítségre volt szüksége, akkor ő azon nyomban ott termett.

Szóba elegyedünk a zsákai asszonnyal, aki hamar megosztotta a Haonnal, augusztus 9-én tölti be a nyolcvanadik életévét. Ennek tudatában kíváncsiak voltunk, mit keres 33 Celsius-fokban egy szabadtéri rendezvényen, ő pedig csak mosolygott a kérdésünk hallatán.

– kacagott fel Ilona néni, aki elmondta, mióta az eszét tudja, azóta Zsáka lakója. Eleinte tanyán élt a szüleivel, imádta a paraszti életet, egyke gyermek, viszont mindig voltak körülötte korabeliek, így soha nem unatkozott, volt kikkel játszani. – Jószággal foglalkoztak a szüleim, paraszt gyerek voltam, és imádtam minden pillanatát annak az életformának. Jóformán egy rossz emléket sem tudnék az akkori időből felidézni, vigyáztam az állatokra, amíg anyám a finom kelt tésztákat sütött – fogalmazott. Hozzátette, szerinte édesanyjának semmilyen tészta nem adta fel a leckét, mindent meg tudott csinálni. Tőle tanulta el, hogyan kell készíteni a krumplis pogácsát és a kürtöskalácsot.

Hétvégente süt-főz a családnak

A kelttészta-sütés királynője – ahogyan a csapattagok hívták – 18 évesen ment hozzá férjéhez, akit 15 éves korában ismert meg. Hangsúlyozta, három éven át udvarolt neki a délceg legény, majd összekerültek. Házasságukból két lányuk született, azonban a három unokának és négy dédunokának ma már csak Ilona néni örülhet, ugyanis 22 éve elment a férje, azóta özvegyként él egyedül a zsákai otthonában. – Egyik unokám Amerikában orvos, a másik kettő itt él nem messze, egyik Berettyóújfaluban, a másik pedig Esztárban. 

– emelte ki, megjegyezve, a lányainak is mindig azt tanította, nem szabad tétlenkedni. Igaz, ő háztartásbeli asszony volt, viszont az nem azt jelentette, hogy semmit nem dolgozott. Mindenféle jószág volt a házkörül, tehén, birka, disznó és baromfi, azokat Ilona néni rendezte, amíg a férje oda volt megkeresni a kenyérre valót.

Minden hétvégén süt, amit a gyerekek kérnek, azt ő már rakja is a sütőbe. Örül annak, hogy az unokáknak az általa készített kel tészták a kedvenceik, sokkal jobban szeretik, mint a habos-babos süteményeket. – Túrós táska, szalalkáli, mákos és diós kalács – ezeket kérik a legtöbbet az unokák – fogalmazott. Megjegyezve, amíg bírja, addig ő bizony süt, főz, takarít és rendezi a kertet. 

Ilona néni azt tanácsolja, ha elsőre nem sikerül valamit szépen megsütni, az nem azt jelenti, hogy nem szabad újrapróbálkozni. Állítja, mindent meg lehet tanul, csak akarni kell.