Esztáron ismét alágyújtottak a kondéroknak: az ország legjobb lecsóit főzték szombaton – fotókkal

Tizedik, egyben utolsó alkalmához érkezett augusztus 26-án az Esztári Lecsófesztivál, a vármegye keleti részének egyik legnépszerűbb zenei és gasztrofesztiválja. A jubileum tiszteletére a szervezők kitettek magukért: a főzőversenyen új kategóriával, változatos családi és zenei programkínálattal, látványos installációkkal és kézművesvásárral várták az érdeklődőket. 

A délelőtt fő száma a lecsófőző verseny volt, melyen idén 48 főzőcsapat mérte össze tudását. Esztáron, a lecsó fővárosában nem kis kihívás a legjobbnak lenni, így feltételezhetően mindenki a legjobb tudásával, formájával készült erre a napra. Hogy kié lesz a legjobb, az számunkra, vendégek számára lényegtelen, hisz bármelyiket is kóstoljuk, már nyertesek vagyunk. A finom illatok, az ínycsiklandozó ízek pedig arra késztetnek, hogy megtudjuk a titkot: mi kell az igazán jó a lecsóhoz? 

Az Agyagbanda hangulatkeltő, hangulatfokozó muzsikája közepette értünk a fesztivál központi kondérjához, ahol Bene Sándor mesterszakáccsal beszélgettünk az esztári lecsó történetéről.

– fogalmazott. Mint megtudtuk, több rekord is született az elmúlt évek alatt, kezdetben 1200 kilogramm alapanyagból, később 1450 kilogrammból is főtt már lecsó a fesztiválon. Idén 8 és fél mázsa hozzávalót használnak fel. 

– A lecsó olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá, s mindenki a legjobbat csinálja. Valóban, egyszerű ételnek tűnik, de a legjobb eredményhez sok idefigyelés kell. Az ízeket összhangba kell hozni; nem jó, ha elfő, vagy ha túl ropogós marad – árulta el a mesterszakács, aki egy egyszerűbb válasszal is szolgált:

Ha sör kerül bele, az sem baj! 

A főzőcsapatok között sétálva figyelmesek lettünk egy társaságra, melynek tagjai csak fiatal férfiakból álltak. – Hosszúpályiból érkeztünk, négyen. Régen ez egy nagyobb baráti társaság volt, mára a Keménymag maradt, ezt reprezentálja a csapatnevünk is – árulták el a srácok. Mint elmondták, különböző korosztályokat képviselnek, a barátság alapja a község, ahol együtt nőttek fel. Első alkalommal fogtak össze, hogy egy főzőversenyen megméressék magukat, így az esélytelenek nyugalmával indulnak. – Három kukta és egy szakács felállással abszolváljuk a versenyt. Tizenhárom éve főzök, de bográcsban még nem csináltam lecsót – mondta az egyik csapattag, majd hozzátette: a jó lecsó titka a sok hagyma – amit nem kell előtte dinsztelni – valamint a jó ízű, hámozott paradicsom és a jó fűszerezés, melyről többet nem árult el.  

A harminc fokot meghaladó melegben igencsak vonzó tud lenni a Csíki Sör felirat, így mi sem tudtuk megállni, hogy ne nézzük meg a Nagyváradról érkező főzők sátrát. – Első alkalommal vagyunk itt, spontán ötlet volt ez a csapatépítő – osztotta meg kérdésünkre Erdődi Roland csapattag. Elmondta, általában közös bulival, sportprogramokkal szokták a céges kohéziót erősíteni. Mint megtudtuk, a nagyváradi magyar családoknál népszerű a lecsó, ő maga heti rendszerességgel készít. A főzőversenyre szánt ételük különlegessége a Csíki Sör lesz, mint hozzávaló, s nem titkolt céljuk, hogy megnyerjék a versenyt. 

Fesztivál a kapu előtt 

Ahogy az előzőekből is látszik, a főzőcsapatok, vendégek jól érzik magukat, dicsérik a rendezvényt. De mi a véleménye a helyieknek? A választ a Ragályi házaspártól kaptuk meg, akik a fesztivál főkapuja mellett laknak. – Több mint tízéves hagyományra tekint vissza ez a rendezvény, a koronavírus-járvány miatt maradt ki két év. Volt már kétnapos, illetve háromnapos is. Előfordult, hogy több mint 18 ezren látogatták – emelte ki Ragályi Sándorné. Kérdésünkre elmondta, sosem zavarta őket a rendezvény, mindig szívesen fogadták a résztvevő csapatok tagjait és a fesztiválozókat is. Egy alkalommal a helyi nyugdíjasklubbal az első helyezést is elérték a Nagyik Lecsója elnevezésű ételükkel.

– tette hozzá.