Campus, harmadik nap: az űrből is hallani lehetett magunkat – fotókkal, videókkal

A munkahét végével szögre akasztotta az időt a város, és a felhőkkel együtt gyülekezve várta a beléptetést a Campus Fesztivál harmadik, pénteki napján. Mém lehetne abból, hogy a Tankcsapda fellépésének napján esik az eső, de vállat vontunk: majd Lukács Laci igéjét követve elmondunk egy miatyánkot.

Amíg a sorban állás közben a nép azt se tudta, melyik ajtón menjen be, mindenki gondoskodott arról, hogy részegesen öltözzön. Úgyhogy kézről kézre járt körbe a maradék „ásványvíz”, roppant a sörösdoboz. A bejutást követően a léptek a dobverővel együtt felpörögtek, és az időérzékkel együtt szétszéledt a társaság, hogy ki-ki a zenei ízlésének megfelelő selfie hátteret találjon. Valakit az Azahriah felé húzott a szíve, mások a sörsátornál kempingeztek.

A Brainsen rezgett a levegő, az Anima Sound System a lemenő Nap fényét tette az emberek szájába. Az egykor nagyszínpados fellépőket fűbe ültette az idő, tovább adták a berozsdásodott fúvósokat az új, csillagtalan közönségkedvenceknek, akár a megtömött pipát a Vekeri-tó melletti dombon. A megsárgult hippikorszakot velük együtt felidézte némi jamaicai illatjegy, amit a fesztivál területén kívülről fújt be a szél.

Földbe döngölt a lánctalp

A gyújtózsinór szikrát kapott, és sebesen a Nagyszínpad felé száguldva mutatta az utat a Tankcsapda-rajongóknak, hogy a Hősök mellett elsuhanva csemegézzenek egy kis romlott hazait. Az Azahriah után epekedő lányok tömegét szétfeszítette a rock and roll rugója, ide-oda reppentek a loboncok, recsegett a hangfal, égnek álltak a mutató- és a kisujjak.

Miután a tankok beleeresztették a tárat a levegőbe, a szállingózó srácok felváltva néztek a lányok és a pohár fenekére. Keresték a pultot, ahol állítólag 700 forintért mérnek egy korsót, de hamar kiderült: a pénztárcabarát ár csak a VIP-részlegen elérhető. Ott pedig fennakad az átlagos fesztiválozó karszalagja, így valóban olcsón csak annak jutott sör, aki felárat fizetett. Mindegy is, mert sorban állás közben lehet igazán jókat beszélgetni.

Ének az esőben

Fény, zene, vihar. Így zúdult záporként az esernyőt lobogtató bulizni vágyókra a megannyi Parov Stelar-sláger. A kezdésre érkező óriási tömeg hűen tükrözte, a tíz évvel ezelőtti nagyszínpados koncert óta a zenei lista mellett a rajongótábor is bővült. 

Az osztrák frontember napszemüvege és a keverőpult mögé bújva vezérelte a zenei játékot, míg a két énekes szaxofon- és klarinétszóra járta a szvinget. Háromszor tapsolta vissza Debrecen a bandát, akik a régi kedvencek mellett némi újdonságot is meglebegtettek a szélben, sőt, még egy kis Sweet Dreamset is énekeltek a közönségnek levezetés gyanánt.