„Szembe kell néznünk saját nőiességünkkel” – Kétszer győzte le a mellrákot a debreceni egyesület elnöke

– Fontos felhívni a figyelmet a rendszeres önvizsgálatra, illetve az emlőszűrésre: ma már nagyon jól gyógyítható (a korai stádiumban felfedezett) a nőket sújtó daganatos megbetegedés, az emlőrák – jegyezte meg Bánfi Ildikó, a Holnapom Egyesület elnöke. Mint hangsúlyozta, rendszeres önvizsgálat és a szűréseken való megjelenés életeket menthet – ez az egyik legfontosabb, amit ki kell emelni októberben, a mellrák elleni küzdelem hónapjában.

Elmondta: évről évre egyre többen mennek el szűrésre, Debrecenben 60 százalék feletti a megjelenési arány, azonban országosan ennél alacsonyabb: 50 százalék alatti. Hazánkban a késői daganat-felismerés 20 százalék körüli, míg nyugatabbra, a fejlettebb országokban mindössze 9 százalék, ezzel is magyarázható az a tény, hogy nálunk jóval magasabb a halálozási arány.

– Ez is jól mutatja, hogy van még hova fejlődnünk, de jó úton haladunk. Csaknem két évtizede végeznek itthon szervezett emlőszűrést, akkoriban évi mintegy 6 ezer nőt diagnosztizáltak emlőrákkal (csaknem 2 ezren haltak meg mellrák miatt), napjainkban hozzávetőleg 9 ezret diagnosztizálnak (megközelítőleg 2300 nő veszíti életét a mellrák miatt), így kijelenthető, hogy némileg csökken a halálozási szám, mely részben az egyre fejlettebb képalkotó diagnosztikának és az egyre modernebb kezeléseknek köszönhető – fogalmazott a Haon érdeklődésére Bánfi Ildikó, aki kétszer is megküzdött a daganatos megbetegedéssel.

A kemoterápiát jól tolerálta a szervezete

Harmincnégy évesen zuhanyzás közben vette észre, hogy valami olyasmit tapint ki a mellében, amit korábban nem észlelt. A családjában nem fordult elő mellrákos megbetegedés, viszont azonnal orvoshoz fordult. Megjegyezte, korábban nem végzett önvizsgálatot, így nem tudta, mióta van ott a csomó, így mihamarabb a végére akart járni. Egy héten belül az Országos Onkológiai Intézetben volt, ahol elvégezték az ultrahangot és a biopsziát, és aznap megkapta a pozitív leletet.

– Nagyon nehéz volt feldolgozni a történteket, de minden gyorsan történt, pörögtek az események. Minden bizodalmam az orvosokban volt, amit tanácsoltak, azt tettem – fogalmazott. Hozzátette, a műtétet könnyedén átvészelte, a kemoterápiát jól tolerálta a szervezete. A haja sem hullott ki, ami köztudott, nem mindenkinél van így. A beszélgetés ezen szakaszában arról kérdeztük Bánfi Ildikót: nőként hogyan lehet a hasonló helyzeteket lelkileg feldolgozni? 

 – hangsúlyozta, majd kitértünk a lelki támogatás, pszichológiai tanácsadás fontosságára, hogy újra önbizalommal teli, teljes életet tudjanak az érintettek élni.

Komplex pszichoszociális támogatás

– A családom és a legjobb barátaim tartották bennem a lelket, később ez a kör kibővült a professzionális segítőkkel: pszichológus, dietetikus, mentálhigiénés szakember stb. Az elején kissé szkeptikus voltam velük szemben, leginkább az orvosokban bíztam. Ennek ellenére mai fejjem ki merem jelenteni: nagyban hozzájárultak a gyógyulásomhoz, nélkülük nem biztos, hogy sikerült volna talpra állnom – válaszolt. Megjegyezve, amikor rádöbbent arra, milyen fontos egy beteg életében az, ha szakemberek támogatják, akkor döntött úgy: a jövőben ő maga is szeretne támaszt nyújtani sorstársainak. Mint kiemelte, a kutatási eredmények igazolják, hogy azoknál a betegeknél, akik komplex pszichoszociális támogatást/komplex rehabilitációt is kapnak az orvosi kezelések mellett, jobbak az esélyeik a hosszútávú túlélésre, tünetmentessé válásra, és a betegség kiújulásának kockázata is minimálisra csökkenthető. Minél több oldalról segítjük, támogatjuk a rákbeteg emberek szervezetét, annál jobbak a gyógyulási esélyek – ez az esély mindenkit megilletne.

– emelte ki Bánfi Ildikó. Kitérve, egy nőnek számtalan szerepben helyt kell állnia: anyaként, feleségként, a munkahelyén stb. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy kellő időt szánjunk magunkra. Üzenet: rohanó világban élünk, de muszáj megállnunk egy kicsit, tegyük fel magunknak a kérdést: milyen igényeink, lelki szükségleteink vannak? Majd megválaszolta: legyünk néha elsők saját magunk számára! 

NE