„Néha a panaszkodás energiájának felével el lehet végezni a feladatot”

Eltévedt az óvárosban, majd húsz évvel később – szintén egy rosszkor bevett kanyar miatt ugyanabban az utcában rátalált az otthonára dr. Váradi Judit egyetemi docens, zongoraművész. Hétköznapjai akkor is, amikor nem tanít, kutat, hangversenyt szervez vagy ő maga ül zongora mögé, Debrecenhez kötődnek. Nemrég kedvenc fagylaltozójának teraszán beszélgettünk sorsszerűségről, anyai és házastársi feladatokról, de megtudtam azt is, miért nem volt sokáig függöny a férjével közösen kiválasztott családi fészek ablakain. 

A Nap hozza a megoldást 

Amikor egy döntés nagyon nagy teher, vagy nem biztos egy kérdésre adott válaszban, elengedi, míg az ügy ki nem simul. Gyerekkora óta bevált gyakorlata, hogy amikor foglalkoztatja valami, hajnalban felébred, és tudja a választ. Sőt, az is előfordult, hogy egy matematikafeladaton gondolkodott napokig, és szintén a napfelkelte előtt érkezett meg a megoldás. Ezeket a sugallatokat általában papírra veti, az esti listázás – legyen szó magánéleti vagy hivatásbeli teendőkről – egyébként is a mindennapjai része. 

Két lánya közül az egyik és a férje is zenész, így óhatatlanul bekerül a szakmai a családi mindennapokba, Judit ennek ellenére a kezdetektől arra törekedett, hogy mindig legyenek olyan időszakok, amik kizárólag a családé. Művészeti menedzsmenttel például akkor kezdett el foglalkozni, amikor a kisebbik lánya óvodás volt, ezért a munkával töltött hétvégéket „anyanapokkal” pótolták. 

Szemlélet kérdése 

Januárban unokával bővült a család. – Sok mindennek örülhetünk, fontosak a szakmai sikerek is, de a világ legnagyobb boldogsága mégiscsak az, amikor kisbaba születik – magyarázza azzal a szeretetteljes lendülettel, amit csak az ismerhet, aki köszöntött már újszülöttet a családjában. Judit úgy érzi, a nagymamaság felhőtlen öröm az anyaság kételyei és felelőssége után. A három évtizedes családalapításra egyébként leginkább a díjak, elismerések engednek visszatekintést. – Ilyenkor mindig azt érzem, hogy minden sikeremnek és minden kudarcomnak nagyon örülök – mondja, de elárulja azt is, hogy mindez hozzáállás kérdése: a rosszban is azt keresi, mi lehet benne mégis a jó. Ez a szemlélet a legnehezebb élethelyzeteken is rendszerint átsegíti, és szervesen hozzátartozik a mentális jólléthez, amihez egyébként leginkább a zene segíti hozzá. 

Egyet hátra, kettőt előre 

Harminckét éve van együtt szintén szakmabeli és sikeres férjével. Ahogy fogalmaz, a legjobb támasz a másik számára, hogy nem akadályozza abban, amit ő csinál. – Segítjük egymást, és az életünk valahogy mindig úgy alakult: tudtuk, hogy melyikünk mikor érkezik fordulóponthoz, ekkor a másik be tudott lépni mögé, és segíteni. Utána jött egy másik fordulópont, amikor én léptem mögé és mindent megtettem azért, hogy azzal foglalkozhasson, amivel akar – fejti ki az egyszerűnek tűnő, mégis kevesek által gyakorlott, táncparkettet idéző gyakorlatot. Szinte természetesnek vettem, amikor megjegyezte: néhány évvel ezelőtt elhatározták, hogy megtanulnak táncolni, és beiratkoztak egy tanfolyamra. Amikor nincs egyetértés, akkor jön az elfogadás Juditék házasságában. A lakásukat is úgy rendezték be, hogy csak azt vették meg, ami mindkettejüknek tetszik. Két igent jelentett a függönyválasztás is, amit annak dacára is betartottak, hogy hosszabb ideig nem volt egyetértés, tehát függöny sem az óvárosi ablakokon. 

Munka után édes a munka 

Az énidőről kérdezem, remélve, hátha kibukkan végre, ha legalább csak egy percre is a hétköznapiság. Időnként felsülnek az újságíró előzetes reményei, most sem jártam másképp. A lopott órákat is rendszerint kutatással és munkával tölti, létrehoz egy koncertet vagy egy fesztivált, ami még nem volt Debrecenben. Ide tartozik a gyakorlás is, ami szintén egyfajta építkezés, Judit magyarázatában az önfejlesztés így köthető az énidőhöz: ezek segítik és ezekben teljesedik ki. Sebtében le is fordítom magamnak: igen, egy munkával töltött, nehéz nap után hazamegy, leül, és mint bárki más, tovább dolgozik. A kikapcsolódás hajszálereként jelenik meg csak életében a rendszeres pilates, a kozmetikusnál töltött idő vagy a pihentető masszázs fogalma. 

A rugalmasság számára nemcsak az edzések áldásos hatása, hanem átvitt értelemben a magánélet és a szakma sikerének is a kulcsa egyben. Judit meggyőződése, hogy bár mindenkinek vannak olyan mélypontjai, melyekből időbe telik kijönni, tudni kell, hogy ha ezeket a bugyrokat nem járjuk meg, a jót sem láthatjuk utána. – Sok minden úgy vitt előre, hogy nem féltem elvállalni – hangsúlyozza hozzátéve, hogy az önmagában való kételkedés és a mérlegelés egyik komoly döntéséből sem maradhat ki. 

– A panaszkodás energiájának felével már gyakran el lehet végezni egy feladatot – feleli, amikor arról kérdezem, mi az, ami fel tudja bosszantani. Ahogy az egyetemi hallgatóinak is gyakran mondja: abban a világban nőtt fel, ahol ha valami elromlott, addig vitték szerelőhöz, míg meg nem javították. Judit szerint ez a fajta bütykölés hiányzik ma az emberi kapcsolatokból. 

Az új is el fog romlani, a réginél leg­alább tudom, melyik csavarhúzót kell használni. Sokan nem látják át ezt

– magyarázza. 

Annak kell örülni, ami van. 

SZD