A ló társ, aki nem ítél, hanem elfogad

Legyen szó férfiakról vagy nőkről, idősebbekről vagy fiatalabbakról, kevés olyan ember él csodás Földünkön, aki gyerekkorában legalább egy röpke ideig ne szeretett volna egy saját lovat magának, vagy ne fordult volna meg a fejében a gondolat, hogy szeretne lovaglóleckéket venni. Bár a világ egyre modernebb és egyre rohanóbb, a lovak szeretete töretlen népszerűségnek örvend már évszázadok óta. Azonban az már kevésbé ismert, hogy a patás állat haszon- és szórakoztató funkcióin kívül komoly gyógyászati szerepet is betölthet, ugyanis terápiás célokra is használják.

Lovak és pszichológia

Bár csupán Debrecen csücskébe utaztunk, mesébe illő vadregényes tájakon át jutott el lapunk Jánosi Annamária lovasterapeutához, aki beavatott bennünket nem mindennapi hivatásának rejtelmeibe. Sokakhoz hasonlóan ő is fiatal korában szerelmesedett bele a lovakba, majd amikor elkezdte a pszichológiát, hamar felgyulladt benne a vágy, hogy ezt a két, számára fontos területet összekösse.

– A lovasterápia gyerekeknek és felnőtteknek is egyaránt egy nagyon értékes terápiás módszer, hiszen azt tapasztaljuk, hogy a problémák és elakadások megérthetővé és láthatóvá válnak általa – fogalmazott a szakember.

„Általánosan elmondható, hogy az emberek hamar megnyílnak a lovaknak, a kapcsolatteremtés iránti motiváció pedig nagyon meg tudja gyorsítani a terápiás folyamatot, és értékes dolgokat tud a felszínre hozni.”

Mondhatni ez az állatokkal végzett munka „jégtörő” funkciója – fűzte hozzá. Mint elmondta, a lovasterápiának több ága is van, a pszichológiain kívül ismeretes az úgynevezett hippoterápia és gyógypedagógiai lovasterápia is. De hogyan is kerülnek egy terápiás folyamatba állatok? A terápiás lovak speciálisan képzettek, mindemellett –mint minden más lónak – nekik is szükségük van a szociális közegre: a társak, a mozgás és a táplálkozás teszik ki legfőbb szükségleteiket, de jóllétükhöz a legelésen, evésen iváson, pihenésen túl a mozgás és a játék is hozzátartozik.

Emberi kapcsolathoz hasonlít

– Számomra fontos, hogy minél természetközelibb életet biztosítsak a lovak számára, így az egész napjukat egy közös karámban töltik, szénázással, legeléssel, hempergéssel. Így tudják lebonyolítani azokat az interakciókat, amelyekre szükségük van, és ez nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy a terápiás munkában is stabilan, kiegyensúlyozottan működjenek – mondta a szakértő.

A lovasterápia a ló-terapeuta-kliens háromszögében zajlik, alapvetően cselekvő módszer.

– A ló társként van jelen, nem ítél, elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk, nem kell megfelelnünk, nincsenek elvárásai velünk szemben. Mindamellett az ember és állat között megjelenő kapcsolatok nagyon sokszor hasonlóak az ember-ember között megjelenő kapcsolati mintázatokhoz, a terápiában tulajdonképpen ezt tesszük értékes információvá – fogalmazott Jánosi Annamária, aki elmondta, életvezetési kérdéseken, önértékelési problémákban és krízisekben is hasznos segítséget nyújt a módszer.

Bár a pszichológiai irány a lovasterápia legfiatalabb ága, mára egyre nagyobb rá a kereslet, és azt lehet mondani, hogy jóval több szakképzett terapeutára lenne szükség – mutatott rá a szakember, aki ottjártunkkor éppen Szlovákiából érkezett kliensét fogadta. – A hatályos rendeletek szerint csak a Magyar Lovasterápiás Szövetség által képzett specialisták végezhetnek lovasterápiát, viszont sok más lovas szakember foglalkozik fejlesztő célú lovagoltatással. Fontos azonban kiemelni, hogy pszichológiai lovasterápia megfelelő pszichoterápiás végzettség nélkül nem művelhető – hívta fel a figyelmet.

Debreczeni-Kondás Eszter