Valamennyire mindenki szokott nosztalgiázni

Az utóbbi években mintha globálisan egyre nagyobb mértékű lenne a nosztalgiázás. Úgy tűnik, mintha több olyan kulturális termék – legyen az film, zene – látna napvilágot, amely valamilyen szinten nosztalgikus érzet kielégítését szolgálná.

„Őszintén szólva, az sem lepne meg, ha így lenne, és az sem, ha nem”

– válaszolt a Napló érdeklődésére Molnárné dr. Kovács Judit, a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének egyetemi docense. Hozzátette, egyrészről a 2000-es években bekövetkező globális történelmi változások minden reális alapot megadnak ahhoz, hogy kialakuljon a régi idők harmóniája utáni vágy. Másrészről a „régi szép idők” gondolkodás nagyon jellemző a mindenkor élt emberre. Ez alapján lehet, hogy csak úgy tűnik, mintha most többet nosztalgiáznánk.

Elakadottságot jelezhet

– A nosztalgia fogalmát először (mintegy 300 éve) kifejezetten a „régi haza utáni fájdalmas sóvárgás” (honvágy) értelemben használták – világított rá a pszichológus. Érdekesség, hogy beteges dolognak tartották, mert a búskomorságon kívül olyan testi kísérőtünetei is vannak, mint az álmatlanság, étvágytalanság. Az ok ebben az esetben tehát a régi kapaszkodók iránti vágy. Kovács Judit kifejtette, a 20. században került a pszichológia tárgykörébe a nosztalgiázás, jelentése ekkor lett szélesebb körű. Hosszú ideig mégis úgy tekintettek rá, mint a nem egészséges lelki működés kísérőjére, amely valamiféle elakadottságot jelez. – Aztán a 20. század második felében a nosztalgiázásról kiderült, hogy alapvetően mindenkire jellemző valamilyen fokban – emelte ki. Ezenkívül rájöttek, hogy segít a negatív hangulati állapotokból jókedvre derülni, tehát egészséget erősítő hatásai is vannak.

Segíthet a megküzdésben

Létezik személyes, illetve történelmi nosztalgia. Az előbbi folyamán életünk korábbi jeles pillanatait idézzük fel, ahol például főhősök vagyunk, vagy ahol sikerült egy problémán sikerrel túljutnunk. Ezekhez az emlékekhez általában probléma, rossz hangulat esetén nyúlunk.

„Ha nem visszük túlzásba, a nosztalgikus emlékek felidézéséből komoly támaszt meríthetünk, amely segíthet a jelen problémákkal megküzdeni”

– hangsúlyozta Kovács Judit. Hozzáfűzte, a történelmi nosztalgia kicsit más, ennek már vannak különböző típusai. Létezik olyan, amikor emberek széles csoportja nosztalgikus érzelemmel nyúl vissza egy korábbi időszakban megélt történelmi korhoz. Itthoni kutatások például még a 2000-es évek elején is komoly Kádár-korszak-nosztalgiát mutattak. Ez főleg azoknál az embereknél volt megfigyelhető, akik életük hosszú szakaszát ebben az érában élték le. – Itt is arról van szó tehát, hogy egy hiányállapot miatt fordulnak a múltba – mondta a pszichológus. Az egyéni nosztalgiához képest azonban itt sokak társadalmilag leképezett emlékeiről van szó. Ha így nézzük, még egyfajta csoportösszetartó funkciója is lehet. Ezenkívül van a másik fajta történelmi nosztalgia, amikor az adott korban lévő ember valamelyik rég elmúlt történelmi korhoz fordul nosztalgikus érzésekkel. Ez akár olyan is lehet, ami évszázadokkal korábban volt. Ilyen például a reneszánsz ember antik kor felé fordulása. – Ebben a nosztalgiában is jelen van a valami olyan iránt való vágyakozás, mely az adott korban akkor nem jellemző, de úgy gondolják, a régiben megvolt – állapította meg Kovács Judit.

Pozitívabbnak látjuk

A pszichológus a „régi szép idők” típusú gondolkodásról szólva megjegyezte: – Ha úgy gondolunk a jelenünkre, mint amelyről 20 év múlva majd azt mondjuk, hogy „a régi szép idők”, könnyű belátni, hogy valamilyen szinten igaza volt azoknak, akik a nosztalgiában az egyszervolt régi haza utáni vágyakozást látták: a mindenkori jelen kívánnivalót hagy maga után – hangsúlyozta. Hozzáfűzte, a nosztalgiával kapcsolatban elmondható, hogy a jelenből hiányzik a nyugalom, a megelégedettség. Mind a történelmi visszarévedéssel, mind a személyes életünkkel kapcsolatban fontos látni, hogy extrém esetek kivételével minden időszakban van szép is a kevésbé szép mellett. A jelenre is képesek vagyunk elfogultan tekinteni, viszont a jelenben a velünk egy idősíkban élő másoknak túl sok szava van. Ezzel szemben a múltat mindig könnyebb pozitív színben látni.

Például a múltat már biztosan túléltük, ami nem mondható el a jelenről.

– Az a tudat, hogy a nosztalgikus tartalom egyénen túlmutató, az közösségformáló, identitásképző is lehet – mondta Kovács Judit.

Gaál Csaba