Gyakorlatilag minden norma megszeghető: a devianciáról beszélgettünk egy szociológussal

Számos társadalmi norma van, melyek a lehetséges magatartások szerint előírják a helyeset és a követendőt. Bocsi Veronika szociológus a devianciáról beszélt a Naplónak, mi van akkor, ha valaki eltér ezektől a normáktól.

„A deviancia normasértő, normától eltérő magatartást jelent. Nagyon fontos, hogy önmagában a normákhoz – társadalomkutatóként legalábbis – nem illesztünk pozitív vagy negatív értékeket, így a normasértés sem feltétlenül negatív fogalom.”

A normák társadalmanként különböznek, így az is eltér, hogy egy adott közösségben mi számít deviánsnak. Elég, ha például az öngyilkosság különböző formáira gondolunk, amikhez bizonyos kultúrkörökben pozitív értékek tapadnak – szögezte le Bocsi Veronika, a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógy­pedagógiai Kar Társadalomtudományi Tanszékének egyetemi docense.

Mentális betegségek

Gyakorlatilag minden normát meg lehet szegni, így a deviancia formái nagyon változatosak lehetnek. – A devianciák kutatása leggyakrabban az alkoholizmus, a droghasználat, a bűnözés, a mentális betegségek és az öngyilkosság vizsgálatát jelenti. Fontos látnunk, hogy a devianciák történeti koronként is eltérnek, nem csak kultúránként, s bizonyos időszakokban a felfutásuk tapasztalható – mutatott rá a szociológus. Hozzátette: – A devianciák magyarázata soktényezős, igazi interdiszciplináris megközelítést igényel. Ismertek a pszichológiai és szociológiai magyarázatok, de a biológiai alapok is fontosak. S bármilyen meglepő, a közgazdaságtani magyarázatok is nagyban segítik a deviáns magatartás megértését. Mindez racionális döntések eredménye is lehet, hiszen az egyén mérlegelés után is választhatja a normasértő magatartást – mondta el Bocsi Veronika.

A devianciákat ugyanakkor sem egyéni, sem társadalmi szinten nem lehet csupán az egyik elméleti megközelítéssel megmagyarázni. Ráadásul a normasértő magatartás is tanulható, hiszen a szocializációban a modellkövetés alapvető fontossággal bír. Bizonyos elméletek szerint a bűnözés kialakulása is szociológiai eredetű. Bocsi Veronika arról is beszélt, hogy

a bűnözést is a devianciák közé sorolják, hiszen itt is egyfajta normasértő magatartásról beszélünk.

– A helyzet annyiban speciális, hogy jogi normákat sértünk ilyen esetben, tehát a szankciók is formálisak. A bűnözés kapcsán is látni kell, hogy a társadalmi-szociológiai magyarázatok nem elegendők. Az egyéni döntések, a közösség magatartása és reakciója (gondoljunk például a címkézésre, amikor a társadalom egyfajta bélyeget „süt” az egyénre), illetve a pszichológiai, biológiai és a gazdasági alapok is szerepet játszanak abban, hogy a bűnözés akár egyéni szinten megjelenik, akár társadalmi szinten felfut – részletezte.

Eltérően kezelik

A deviancia különböző fajtái jelen vannak a társadalomban, mely eltérő módon kezeli az egyes normasértő magatartásokat.

– A reakciók különbözők lehetnek. Ha nem jogi normákról beszélünk, akkor a reakciók sem formálisak – elég, hogyha magunk elé képzeljük, ahogyan egy alkoholizmusra reagál egy család vagy közösség, vagy pedig felidézzük, hogy milyen reakciókat váltott ki egy válás egy zártabb faluközösségben még a nyolcvanas években is. Más esetben a reakciók formálisak, ha a normasértés jogsértés is egyben. Talán a legnagyobb indulatokat a formális szankciók mértéke váltja ki, azonban azt látni kell, hogy az a kapcsolat, hogy szigorítom a szankciókat, a devianciák meg majd eltűnnek vagy csökkennek, nem egyértelmű – hangsúlyozta a szociológus.

Kiss Dóra

Borítókép: a devianciakutatás leggyakrabban az alkoholizmus, a droghasználat és a bűnözés vizsgálatát jelenti