Romos gyárépületekben, bezárt elmegyógyintézetekben kirándulnak az urbex szerelmesei

– Tizenöt éves koromban kezdtem el az urbexszel foglalkozni, de akkor még nem készítettem fényképeket és videókat. Inkább csak unaloműzés volt számomra az egész, ma már komolyabb figyelmet fordítok rá – nyilatkozta a Naplónak a húszas évei elején járó debreceni Alexander, aki a világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendő urban exploration (azaz városfelfedezés) követői közé tartozik.

Míg a turisták nagy többsége pálmafás, homokos tengerpartra vagy nyüzsgő, életteli városokra vágyik, egy kisebb rétegük mindezek ellentétét keresi. A különlegesebbnél különlegesebb, elhagyatott helyek felkutatásának népszerű neve urban exploration (röviden urbex), lényege pedig, hogy olyan helyeket válasszunk, ahol „a madár sem jár”, vagy hétköznapi embereknek tilos az átjárás. Ezek közé tartoznak a már nem üzemelő, romos szállodák vagy gyárépületek, a csatornahálózatok, katakombák, üres katonai állomások vagy rég bezárt elmegyógyintézetek.

Kell hozzá képzelőerő

Az urbex olyannyira népszerű lett az elmúlt években, hogy ma már bizonyos országokban egy telefonos alkalmazás segítségével megoszthatjuk az általunk felfedezett helyeket, és térkép segítségével ellátogathatunk mások által kijelölt célállomásokra is.

Ehhez a hobbihoz feltétlenül egy nem mindennapi perspektívára van szükség, és ebben az esetben kivételes hangsúly helyeződik a szépségben rejlő relativitásra. A legtöbb embert ránézésre ezek a helyek és épületek a pusztulásra, elhagyatottságra emlékeztetik. Azonban azok számára, akik újabb és újabb ilyen zugok felfedezésére vágynak, valami mást kínálnak az omladozó falak és a borostyánnal benőtt, rozsdás kilincsek.

– Egyedül járok ezekre a helyekre. Néha kiszúrom őket egy-egy autóúton, máskor pedig az interneten találok rájuk. Igyekszem minél több képet és videót készíteni, és megosztom őket másokkal is. Szeretem elképzelni, milyen volt ott az élet, hogy vajon kik és mit csinálhattak ezeken a helyeken – osztotta meg velünk a debreceni fiatalember, aki a közösségi média legnépszerűbb felületén mutatja be a cívisvárosban és annak környékén található elhagyatott épületeket azoknak, akik osztoznak a szenvedélyében.

Csak óvatosan!

Az urbex nem az extrém sportok kategóriájába tartozik, mégis nagyon sok veszélyt rejthet magában. Az omladozó falak, mérgező hulladékok vagy a helyszínre érkező váratlan látogatók mind rizikófaktorok lehetnek. Emiatt, ha szeretnénk kipróbálni ezt a hobbit, kerüljük a magányos kalandozást! Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a városi felfedezők magatartási kódexe szigorúan tiltja a vandalizmust; hagyjunk tehát mindent úgy, ahogy rátaláltunk, hogy más is megcsodálhassa.

Az ukrajnai Csernobil hátborzongató kórháza, a belgiumi Mesen kastély vagy a párizsi katakombák – csak néhány a legismertebb úti célok közül. Aki a cívisváros ijesztően csendes helyeit szeretné felfedezni, annak érdekes élményt nyújthat a Göcs-telepen található második világháborús atombunker látványa vagy a vasutas óvoda, ahol a csoportszobák ablakain még ma is színes virágok köszöntik a tavaszt, és hóember integet a télnek.

Berecz Dorina