Pánikkeltés helyett inkább beszélgessünk!

A koronavírus miatt kialakult helyzet a gyerekeket is érinti, érdekli. Posztós Réka pszichológus szerint, a gyermekek folyamatosan figyelnek, monitorozzák a környezetüket, és gyűjtik az információt. Hallják a szüleik beszélgetését, találkoznak a média tartalmaival. A félinformációkat fantáziájuk kitölti, s ezeket az egymás közti eszmecserék súlyosbíthatják is, így sokkal félelmetesebbé válhat számukra a helyzet, mint amit a valós fenyegetés megkívánna. Még ha nem is mondják ki a szülők nyíltan, hogy nehéz helyzetbe kerültünk, ők észlelik a változásokat, ha feszültek a szüleik. A bizonytalanság mindig terhelőbb, mint a biztos tudás.

– A leghelyesebb az, ami általában is elmondható: viselkedjünk kongruensen, legyünk őszinték gyermekeinkhez, persze a saját nyelvükön. Fogalmazzuk meg az érzéseinket a témával kapcsolatban. Kérdezzük meg őket, mit éreznek. Ne sopánkodjunk túl sokat, tegyük a fókuszt a megoldásra, a megelőzésre. Beszéljük meg a családban, ki, mit fog tenni azért, hogy egészségesek maradjunk. Tanítsuk meg a gyerekeknek azokat a megelőzési módszereket, amelyeket ők is végre tudnak hajtani. Engedjünk aktivitást nekik, hogy azt érezhessék, ők megtesznek mindent, ami tőlük telik, és hadd tapasztalják, hogy a szüleik is tartják magukat a megbeszéltekhez. Így a szülőkre is megbízható, hiteles támaszként tekinthetnek majd – tanácsolja a szakember.

A gyerekek által összeszedett információk alapján felmerülhet bennük a halál kérdése is. S, bár a pszichológus úgy tapasztalja, hogy a szülők nehezen beszélnek a csemetéiknek a halandóságról, ebben a kérdésben is fontos, hogy a kicsik választ kapjanak.

Ne bagatellizáljunk, vagy tereljük el a szót. Mondjuk el nekik, kiket kell valóban féltenünk, és beszéljünk arról, hogy mi, szülők miként tudunk rájuk a legjobban vigyázni.

Meséljünk!

Egy általános iskolásnak talán könnyebb elmagyarázni, miért nem mehet iskolába, az esetek többségében talán örül is ennek, egy óvodás korú gyermek azonban nem biztos, hogy érti, mi történik körülötte, viszont fontos, hogy a 3–4 évesekkel is őszintén beszéljünk a kialakult helyzetről. – A gyerekek nyelve a mese. Meséljünk nekik a vírusról, akár, mint egy kis manóról, ami egyik gyerekről a másikra ugrik, és azon a zsiványságon töri a fejét, hogy minél több gyereket és felnőttet beteggé tegyen. Gondolkodjunk együtt, és beszéljük meg, hogy csak akkor tud az egyik gyerekről a másikra ugrani, ha közel megyünk egymáshoz. Így hát kitolunk vele, és otthon maradunk, amíg meg nem unja a várakozást, és el nem oldalog – mutatott rá egy példán keresztül.

Nem szünidő

A távoktatás miatt az iskolás gyerek úgy érezheti, hogy kitört a vakáció, szülőként azonban a mi felelősségünk, hogy ne így történjen. – Fontos, hogy kimondjuk: most nem szüneten vagyunk. Beszéljünk róla, hogy most otthon kell megoldanunk azokat a feladatokat, amiket különben az intézményeikben kellene. Készítsünk napirendet, és ezt írjuk is le, tegyük látható helyre, ugyanis mint tudjuk, a szó elszáll… Ha kisebb gyerkőccel vagyunk otthon, akkor is strukturáljuk a napunkat egy neki megfelelő, rajzos-képes napirenddel. Figyeljünk rá, hogy a gyerekek alvás-ébrenlét ciklusa lehetőleg ne mozduljon ki az otthon töltött idő alatt, egyébként nagyon megnehezítjük majd a helyzetüket, amikor újra megnyitják a kapuikat az oktatási intézmények – fogalmazott Posztós Réka.

Arra is kíváncsiak voltunk, mit tanácsol a pszichológus egy esetleges otthoni karantén esetén. – Ahhoz, hogy a gyerek jól érezze magát, olyan közegre van szüksége, ami rendben van. Tehát az első és legfontosabb, hogy mi, felnőttek felelősen viselkedjünk saját pszichés jóllétünkért. Csináljunk olyan dolgokat, amik feltöltenek, elviszik a fókuszt az állandóan a médián keresztül ránk ömlő negatív tartalmakról. Lehetőség szerint mozogjunk, és táplálkozzunk egészségesen. Öltözzünk fel, ágyazzunk be.

„Mutassunk jó példát, törekedjünk rá, hogy erős, nyugodt, biztonságos kapaszkodót nyújthassunk gyermekeinknek”

– mondta a szakember. Hozzátette: – Keretezzük át az otthon „fogságban” töltött időt. Tekintsünk rá ajándékként, amit szeretteinkkel tölthetünk. Mindezt megvalósítani nem könnyű, főleg hosszú távon. Kolléganőimmel társadalmi felelősségvállalásként épp ezért létrehoztunk egy szupportív Facebook-csoportot (Otthon gyerekekkel), amely arra hivatott, hogy a szeparált helyzetben mégis kapjunk társas támaszt, ötleteket a mindennapokhoz, és ha szükséges, szakemberek segítő közreműködését is.

PTZ

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos további cikkeinket ide kattintva érhetik el.