„Nézd már, Panna, mit találtam!”

A leánykérés meghatározó pillanat az ember életében, ezért sokan arra törekednek, hogy ne csupán kulcsfontosságú, de egyben emlékezetes eseménye maradjon a kapcsolatuknak. Ma már különfélébbnél különfélébb leánykérésekkel találkozhatunk: akadnak olyanok, akik az ünnepélyesebb változatnál maradnak, mások pedig merészebbek, és az extremitás mellett voksolnak. Szabó Balázs és Pintér Panna már évek óta egy párt alkotnak, mindketten odavannak a magaslatokért, imádnak utazni, új élményekkel gazdagodni, így a hajdúböszörményi fiatalember számára nem volt kérdés, hogy egy hegycsúcson kívánja megkérni szerelme kezét. Tavaly az álom teljesült, hiszen április 23-án, 2100 méter magasban letérdelt párja elé, aki elfogadta a gyűrűt.

Szerencsés véletlen

Balázs a meghitt pillanatról is beszámolt a Naplónak, de előbb a kapcsolatuk elejére kalauzolt vissza, amikor is kiderült, hogy számtalan hegyet fognak együtt meghódítani, és olyan élményekben lesz részük, amelyekről sok halandó még álmodni sem mer.

A fiatalok egy szerencsés véletlen folytán ismerkedtek meg, Panna édesapja volt Balázs ejtőernyős oktatója, így ha nem is a levegőben, bárányfelhőkön ülve, de egy több száz méteres zuhanás után találtak egymásra.

„Szokták mondani: véletlenek nincsenek. Talán a sors is úgy kívánta, hogy találkozzunk, hiszen tényleg ugyanazokat szeretjük, odavagyunk a természetért, a magaslatokért, imádjuk az állatokat és az utazást.”

– Rengeteg országban jártam már, az elmúlt három évben tizenháromszor látogattunk el Pannával Svájcba, és egyszerűen nem tudjuk megunni. Szerencsések vagyunk, mivel egy nagyon jó barátom hosszú évekig élt kint, így szállásért soha nem kellett fizetnünk, ami egyébként Svájcban nagyon drága. Nem csak ketten utazunk, van három kutyánk, akik nagyon szeretnek túrázni, jó levegőn lenni, ott tudják igazán kimozogni magukat – kezdte az élménybeszámolót.

Falatnyi csoda

Mint tudjuk, Svájc nem egy nagy méretű ország, mindössze 41 ezer négyzetkilométeren fekszik. Ennek ellenére rengetegen látogatják hazánkból is, és nemcsak az örök hótakaró miatt, hanem azokért a csodálatos hegyekért, amelyek szinte mindenhol körbeölelik a falatnyi térséget. – Teljesen beszippantott az ország, szó szerint: megfogott a mindensége. Nem tudnám egyéb övezethez hasonlítani Európában, teljesen eltérő; ahogy átlépjük az országhatárt, még a levegő is más. Nagyon érdekes, de ezt az ebek is érzik, Chester, a border collie addig ki sem ugrik az autóból, amíg át nem kelünk a határon, onnantól kezdve pedig önfeledten ugrál, és alig várja, hogy túrázzon. Legtöbbet Bern kantonban jártunk, ahol nagyon jó mentalitású emberek élnek, rendkívül barátságosak és nyitottak. Sétáltunk a kutyusokkal az utcán, és szinte mindenki odajött megsimogatni a kedvenceinket – mondta.

– A hegyek számomra egyszerre jelentenek megnyugvást és kihívást, jelenlétükben lehetek igazán önmagam. Aki nem mászott még hegyet, az nem tudhatja, milyen csodás érzés, amikor az ember felér 2500 méter magasra úgy, hogy közben csak néhány négyzetméternyi területen mozoghat a célig. Mindeközben bármerre is néz, minden alatta terül el, ő pedig eszméletlen magasan van. Brutális látvány és fantasztikus érzés – fogalmazott.

Tökéletes pillanat

Panna a tavalyi út alkalmával gondolta, hogy ugyanolyan kirándulás elé néz, mint máskor. Az a kiruccanás azonban merőben más volt, nem mindenkinek kérik meg a kezét az Alpok gyöngyszemének nevezett Saas-Fee síparadicsomban, a Hannig csúcsán. – Néhány napig tartózkodtunk Svájcban, és kivártam a tökéletes pillanatot (időjárást), hogy feltegyem a bűvös kérdést, igaz, az időjárás nem remekelt, kintlétünk alatt nagyon erős mínuszok tomboltak hóeséssel kísérve, de ez sem állított meg. Körülbelül 2100 méter magasra jutottunk fel a hegyre a kutyusokkal, amikor úgy döntöttem, innen ne is menjünk tovább, eljött az idő. Előkaptam a gyűrűt, majd megfagyott a pillanat, persze volt sírás, nevetés, meghatódás, végül pedig megkönnyebbülés, amikor Panna igennel válaszolt – tette hozzá.

Balázs az élete egyik legszebb pillanatát élhette át, azonban állítása szerint máskor is megmelegszik a szíve, amikor Svájcra gondol, pontosabban Adelbodenra: amikor meglátja a település tábláját, leírhatatlan érzés járja át, mondhatni a szíve csücske a település, ahol már szinte csukott szemmel felismerné a szerpentineket.

Nagy Emese

Kapcsolódó cikk:

Álomlimuzin és love story: bemutatjuk az év párját!