Egyetlen tünet még nem jelent diszlexiát

A témában jártas dr. Pető Ildikó főiskolai docenst, a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar Gyógypedagógiai Intézetének munkatársát kérdeztük bővebben a tanulási zavar előfordulásáról, tüneteiről.

A diszlexia és az egyéb tanulási zavarok nem számítanak betegségnek, hanem egy állapotról beszélhetünk, amit az jellemez, hogy az egyén fejlődésében bizonyos területeken (képességekben) a tipikus fejlődéshez képest eltérések, másságok figyelhetőek meg, tudhattuk meg a szakembertől, aki a továbbiakban elárulja a Naplónak, hogy a fennálló tanulási zavaroknak milyen tünetei, következményei lehetnek. – A diszlexia „klasszikus” tünetei már jól ismertek: olvasás közben a betűkihagyás, betűcsere, szótagcsere, az ékezetek nem megfelelő észlelése stb. Az azonban fontos, hogy egy tünet miatt nem mondhatjuk ki, hogy diszlexiáról van szó, a szakemberek is a tünetegyüttes meglétét keresik egy vizsgálat során. Jellemző a diszlexiára, hogy önmagában ritkán fordul elő, gyakran társul hozzá a diszgráfia valamelyik típusa, esetleg diszkalkulia – kezdte a tájékoztatást.

Kezesség kialakulása

Dr. Pető Ildikó elmondta, a diszlexia maga az olvasás zavara, amiről csak az iskolába lépés, pontosabban az olvasástanulás után beszélhetünk. Az iskoláskor előtt csak azon tünetek lehetnek feltűnőek, amelyeket azok a kevésbé fejlett képességek okoznak, amelyek majd az iskolában is szükségesek az olvasás (és az írás) megtanulásához. – Szerencsére a pedagógusok, sőt már a szülők körében is egyre ismertebb, hogy melyek azok a képességek, részképességek, funkciók, amelyek az olvasáshoz szükségesek. Többek között ilyen a tájékozódás saját testen, térben, síkban, időben, az irányok ismerete, de még sok más részképességet is ide sorolhatunk: a sorrendiség (szerialitás), a kezesség kialakulása, a nyelvi képességek, a finommotorikus és ezen belül a grafomotorikus képességek, a pontos és differenciált vizuális és hallási észlelés-érzékelés, a rövid és hosszú távú memória, figyelem. Azt azonban le kell szögezni, hogy

a tanulási zavarral, így a diszlexiával küzdő gyerekek, a tanulási kudarcaik ellenére sem értelmi fogyatékosok, sőt magas intellektussal is rendelkezhetnek, vagy éppen valamilyen területen tehetségesek is lehetnek

– hangsúlyozta.

Genetikus öröklődés

A szakértő kitért arra is, mivel ez egy állapot, amit egy olyan ok vált ki, ami a magzati korban, a születés közben vagy rövid idővel a születés után alakul ki az idegrendszerben, esetleg genetikusan öröklődik, és a kisgyermek fejlődését bizonyos területeken meghatározza, nem szűnik meg, nem szüntethető meg, az egyén élete végéig fennmarad.

Különböző terápiákkal és természetesen a gyermek és az egyén erőfeszítéseivel, akarásával, tudatosságával, a tünetek enyhíthetőek.

– Azt szoktuk mondani, hogy „megtanul a problémával együtt élni”, azaz ismeri a saját gyengeségeit, és megtanul technikákat, hogy hogyan segítsen magának például az ismeretlen szöveg olvasása során. Kevés figyelmet kap a vizsgálatokban a fiatal vagy felnőtt korú diszlexiás populáció, pedig a zavarnak jelentős hatása van a személyiségfejlődésükre, a felnőttkori megküzdési stratégiájukra, az énképükre, az önbizalmukra, a pályaválasztásukra, életük során az ambícióikra. Legtöbb esetben ezek negatívan hatnak, de egy amerikai felmérés szerint a vállalkozók egyharmada diszlexiás. Ez azt jelenti, hogy a diszlexiás emberek sokkal gyakrabban vágnak bele önálló vállalkozásba, mint a többiek – fűzte hozzá.

Prevenciós módszerek

Mielőtt a tényleges kezelésről beszélnénk meg kell különböztetni az iskoláskor előtti prevenciós módszereket és azokat, amelyek az iskoláskorúakat segítik. A prevenciós módszerek az olvasás és az írás megtanulásához szükséges területekkel foglalkoznak. Iskoláskorúaknál ugyanúgy fejleszteni kell ezeket a területeket „önmagukban” és az olvasáshoz, íráshoz kapcsolva is. – Az iskoláskorúakkal való foglalkozást nehezíti, hogy az olvasás megtanulása után az olvasást már mint ismeretszerző eszközt kell használnia az iskolában, miközben a diszlexiás diák olvasása nem áll olyan szinten, hogy hosszabb szöveget megértsen, hogy megfelelő tempóban legyen képes olvasni, és ne maradjon le. Mindkét korosztály esetében hatékonyak – bár vannak életkori limitek – a szenzomotoros integrációs terápiák, amelyeket már korán el lehet kezdeni azoknál a kisgyerekeknél, akiknek a születése körül vagy a kisgyermekkori fejlődésében, óvodáskorban olyan tünetek jelentkeznek egy vagy több területen, amelyek felvetik a későbbi tanulási zavar lehetőségét – nyilatkozta.

Iskolai teljesítmény

Pető Ildikó végül elmondta, nyilvánvaló, hogy az olvasás, írás nem megfelelő szintje az iskolai teljesítményre hat. A diák nem tud a képességeitől elvárhatóan teljesíteni a különböző tantárgyakban, ahogyan nő a tananyag, egyre gyorsabb lesz a tempó, úgy marad le egyre jobban a kortársaihoz képest, veszíti el a motiváltságát, lesz egyre rosszabb az önértékelése. Ezek miatt viselkedéses tünetek is jelentkezhetnek, például a fáradékonyságuk miatt hamar elfáradnak, mással foglalkoznak, időnként kifejezetten zavarják a tanórát, kezdik visszautasítani a tanulást, az iskolát.

Fejlettebb gyerekek

A szakember hangsúlyozta, a segítés már korán kell, hogy kezdődjön, amely támasz minden kisgyermeket kell, hogy érintsen. A későbbi iskolai sikerességet segíti, ha születésüktől sokat mozoghatnak, többet hallanak gyermekdalokat, mondókákat lehetőleg a szülőktől és nem CD-ről. – Már vizsgálatok bizonyítják, hogy jelentősen fejlettebbek azok a gyerekek, akiknek minden este mesélnek (életkoruknak megfelelő hosszúságú meséket, ha a gyermek kéri, akár két héten át ugyanazt). A „testközeli” mesemondást és mondókázást nem válthatja fel a tévé, a tablet és az okostelefon egyetlen játéka sem. Lehet, hogy a kisgyerek, akár kétévesen már megtalálja és kezeli ezeken az eszközökön a saját mappáját, vagy kikeresi a mozdonyos kisfilmeket, de ez nem segíti majd abban, hogy meg tudja keresni a szükséges oldalt és feladatot a tankönyvben, hogy megfelelő irányban lapozzon, hogy értse, az „előtte”, „következő”, kifejezéseket, a beszédben megjelenő relációkat. Ezeken a klasszikus tanácsokon kívül fontos, hogy a gyermek megtanuljon egyedül játszani majd tanulni, önmagát lefoglalni, és legyenek otthon feladatai, mert közben erősödik a figyelme, a feladattudata, a feladattartása, a felelősségtudata, amelyek nélkülözhetetlenek a sikeres tanuláshoz – emelte ki végül.

Nagy Emese