Máris gördülékenyebb a pereskedés, később jegyzőkönyv helyett hangfelvétel jöhet

Debrecen - Gyorsabb, rugalmasabb, de mindenkire több kötelezettséget terhelő polgári pereskedést várnak az új szabályozástól.

Új perrendtartás lépett életbe 2018. január 1-jén a polgári bírósági ügyekben. Arról, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, és mi az, ami a lakosságot is érinti, dr. Pribula Lászlót, a Debreceni Ítélőtábla Polgári Kollégiumának vezetőjét kérdeztük.

Fél évszázad után

Az 1952-es polgári perrendtartást váltotta fel az új szabályozás, mely idén januártól lépett életbe. Habár a bíróságok hatékonyan tudtak a perekben eljárni az előző törvény rendelkezései mellett is, az a több mint fél évszázadig fennálló hatálya alatt számos változtatáson esett át, koncepciója megbomlott, magyarul toldozott-foldozott volt – mutatott rá Pribula László.

A helyes bírói gyakorlat által kialakított értelmezések korábban a szabályozásban csak részben jelentek meg. Alapjaiban új a most életbe lépő rendtartás, új elveken nyugszik, és egyik legfontosabb üzenete a perkoncentráció, vagyis hogy minél gyorsabban és hatékonyabban lehessen befejezni az ügyeket”

– hangsúlyozta. Megjegyezte, a magyarországi bíróságok európai összehasonlításban eddig is gyorsnak számítottak. – Most határozottabban jelentkeznek azok a korlátozások, amelyek meg kívánják akadályozni a perelhúzó magatartásokat.

Két részben

– A legnagyobb változás az, hogy a polgári peres eljárásban osztott perszerkezetet vezetnek be. Az elsőfokú per két egymást követő szakaszból, a perfelvételi, majd az érdemi tárgyalási szakaszból áll. Az első szakaszban a felek állítanak: a felperesnek részletesen elő kell adnia, hogy mi a határozott kérelme, a kérelmét milyen jogok és tények alapozzák meg; az alperes pedig köteles előadni a védekezését, hogy miért nem alapos álláspontja szerint a vele szemben támasztott követelés. A feleknek tehát mindent fel kell tárniuk, ami a jogvita szempontjából lényeges, és azt is elő kell terjeszteniük, hogy az általuk állított tényeket hogyan kívánják bizonyítani. Ezt követően a bíróság a perfelvételi szakaszt egy végzéssel lezárja, és ettől kezdődően a felperes a keresetét, az alperes a védekezését már főszabály szerint nem változtathatja meg – magyarázta a bíró.

– Erre a korábbi szabályok szerint az utolsó tárgyalás berekesztéséig volt lehetőségük, vagyis bármelyik fél húzhatta az időt azzal, ha minden tárgyaláson alapjában változtatta meg a nyilatkozatait – és nem mindig volt elégséges a rosszhiszemű pervitel megakadályozására a pénzbírság szankciója. Nem volt ugyan gyakori, hogy ilyen módon járjanak el a felek, de abban a néhány esetben, amelyben visszaélésszerűen időhúzó magatartást tanúsítottak, azzal szükségtelenül nehezítették a jogviták lezárását, hiszen ez a többi per rovására ment, időt, energiát vett el – mutatott rá Pribula László.

Úgy véli, azzal, hogy mostantól a bíró az eljárás egy viszonylag kezdeti szakaszán egy végzéssel lezárja a perfelvételt, még jobban elejét lehet venni az eljárások szándékolt lassításának. A per második szakaszában pedig a felek bizonyítanak: tehát ekkor következik a tanúk meghallgatása vagy a szakértői vélemény előterjesztése.

Kötelező képviselet

– Szintén alapvető jellegű változás, hogy kibővült a kötelező jogi képviselet köre: az elsőfokon a törvényszékeken induló összes perben mind a felperesnek, mind az alperesnek ügyvédet kell igénybe vennie. Olyan szigorúak az elvárások mind a keresetlevéllel, mind az alperes ellenkérelmével szemben, hogy az professzionális szakember közreműködését teszi szükségessé. Létezik egy pártfogó ügyvédi rendszer, vagyis aki erre rászorul, az a jogi segítségnyújtó szolgálattól igényelheti ügyvéd biztosítását.

A járásbíróságokon induló perekben nem kötelező a jogi képviselet: itt pedig formanyomtatványok állnak majd az ügyfelek rendelkezésére, amelyeknek a segítségével egy laikus is be tudja nyújtani keresetét, vagy elő tudja adni a védekezését”

– mondta a bíró.

Csak végső esetben

– A felek rendelkezési joga sokkal hangsúlyosabb lesz, mint eddig. Ez jelentkezik többek között abban, hogy amennyiben valaki az elsőfokú bíróság határozatával szemben fellebbezést nyújt be, akkor a másodfokú bíróság alapjában véve csak azt vizsgálja, amit a fellebbező fél sérelmez. A korábbi szabályok alapján előfordulhatott, hogy a másodfokú bíróság olyan eljárási hiba miatt helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, amelyet maguk a felek nem is észleltek – mondta Pribula László.

Példaként említette, hogy ha egy per során másik bíró veszi át az ügyet, ismertetnie kell az addigi összes iratanyagot. Ha ez valamiért elmarad, az ugyan eljárási hiba, de ha erre a fellebbezési eljárásban egyik fél sem hivatkozik, akkor ezt a mulasztást mostantól a másodfokú bíróság már nem vizsgálhatja. – Csak azokat a hibákat veheti elő, melyekre a felek felhívják a figyelmét, s azokat is lehetőleg orvosolnia kell, csak a legvégső esetben helyezheti hatályon kívül az elsőfokú döntést – hangsúlyozta.

Az új rendtartás fontos törekvése, hogy megpróbálja visszaszorítani a másodfokú hatályon kívül helyezéseket. Ha az elsőfokú bíróság döntésével szemben fellebbezéssel él valamelyik fél, és a másodfokú bíróság az ítéletet nem bírálja felül érdemben, hanem megismételt eljárást ír elő, az senkinek sem jó. A törvény most arra törekszik, hogy megismételt eljárásra csak kivételes esetben, súlyos és nem korrigálható eljárási hibák miatt kerüljön sor.

Magánszakértők

– Az új rendtartás nagy újdonsága a magánszakértői bizonyítás rendezése. Erre eddig is létezett lehetőség, csak hiányosak voltak a szabályok. Ez a bírói gyakorlat egyik legnagyobb kihívása volt. Általában az történt, hogy ha a bíróság kirendelt a perben egy igazságügyi szakértőt, és annak szakvéleményével az egyik fél nem értett egyet, azt úgy próbálta cáfolni, hogy csatolt az álláspontját alátámasztó, a megbízása alapján készült szakértői véleményt. Csakhogy a magánszakértő véleményének súlya nem lehetett azonos a bíróság által kirendelt szakértő véleményével, hiszen eleve csak az egyik fél kérdéseire válaszolt, az egyik fél által jelzett körülményeket vizsgálta meg – mégsem lehetett az ilyen véleményt teljesen figyelmen kívül hagyni, a bírói gyakorlat általában a peres fél szakmai tartalmú nyilatkozataként tekintette. Ha a magánszakértő meggyőzően rámutatott a kirendelt igazságügyi szakértő véleményének hiányosságára, akkor ez megalapozhatta azt, hogy utóbbit a bíróság aggályosnak tekintse – idézte fel Pribula László.

Kifejtette: az új szabályozás szerint a magánszakértő véleménye azonos súlyú lesz a bíróság által kirendelt szakértő véleményével. Sőt, amennyiben a felek állításaikat magánszakértő által kívánják bizonyítani, az lesz az elsődleges. Ezért viszont nagyon sok garanciális szabályt vezetnek be, így például magánszakértőt csak a bejegyzett igazságügyi szakértők közül lehet választani; hiába az egyik féltől kapja a megbízását, a másik fél kérdéseit is meg kell válaszolnia, a szakértői vizsgálat során a másik fél közreműködését is biztosítania kell.

Pribula László: „A magánszakértő véleménye azonos súlyú lesz a bíróság által kirendelt szakértő véleményével” | Fotó: Matey István

– Mindezzel kiküszöböli a szabályozás a magánszakértői vélemények értékelésével kapcsolatos korábbi bizonytalanságot – hangsúlyozta a kollégiumvezető.

„Elektronikus” tárgyalás

– Az új polgári perrendtartással együtt az elmúlt években számos olyan jogszabály jött létre, amelyek által a bírósági eljárások jobban tudnak igazodni a modern kor követelményeihez. Így például az elektronikus kapcsolattartás az ügyvédek és a jogi személyek számára kötelező.

Törekvés van arra, hogy folyamatos kép- és hangfelvétel váltsa föl az írott tárgyalási jegyzőkönyvet. Elképzelhető, hogy néhány év múlva az érdemi tárgyalási szakaszban a tárgyalások anyagát ilyen módon rögzítik.”

Várhatóan szélesebb körben terjed majd el a bizonyítás során a zártkörű elektronikus hálózat útján történő meghallgatás. Ha például egy tanú a bíróságtól messze, mondjuk három megyével arrébb lakik, lehetősége van bemenni egy olyan helyiségbe, amely közvetlen, zártkörű összeköttetésben van a bírósági tárgyalóteremmel, és a tárgyalás során ilyen módon is meghallgatható. Persze, itt is garanciális szabályok vannak, például a bírónak azt a bizonyos helyiséget egészében be kell látnia – tette hozzá a bíró. – Ilyen zártkörű meghallgatást biztosító rendszer már működik Hollandiában vagy Ausztráliában, a folyamatos kép- és hangfelvételt pedig sikeresen alkalmazzák Spanyolországban vagy Lengyelországban.

Aktívabban

– Az új rendtartásban a bíróságtól elvárás az aktívabb pervezetés: törekednie kell arra, hogy ha valamelyik fél ellentmondóan vagy hiányosan nyilatkozik, erre felhívja a figyelmet. A helyes bírói gyakorlat eddig is ügyelt erre. Az angolszász-amerikai modellel szemben, amikor a bíró passzív, feladata lényegében a tárgyalás során a rendfenntartás, addig a kontinentális modellben a bíró aktívabb, a felek helyes tájékoztatásával hozzájárul a per gyors befejezéséhez. A bíróságok eddig is éltek azokkal az eszközökkel, amelyekkel a perelhúzást, a rosszhiszemű pervitelt meg tudták akadályozni, most már a törvény ezt hangsúlyosabban ki is fejezi – összegzett Pribula László.

Ami nem változik

Ami nem változik, az a négyszintű bírósági szervezetrendszer: a járásbíróságok, a törvényszékek, az ítélőtáblák és a Kúria feladata a polgári – és a büntető – ítélkezés. Az elsőfokú ítélet ellen a polgári peres eljárásokban továbbra is fellebbezéssel lehet élni. A tömegesen előforduló, átlagos nehézségű ügyek változatlanul a járásbíróságokon indulnak, a járásbíróságok határozataival szemben a fellebbezéseket a törvényszékek bírálják el. A bonyolultabb, specializáltabb, nagyobb perértékű ügyek elsőfokon a törvényszékek hatáskörébe tartoznak, és az ítélőtáblák döntenek a törvényszékek határozatai elleni fellebbezésekről. A Kúria egyik legfőbb feladata változatlanul a rendkívüli perorvoslat, a kivételesen igénybe vehető felülvizsgálati kérelem elbírálása.

Közös sérelem, közös per

Új pertípusok is megjelennek, úgynevezett „kollektív igényérvényesítés” összefoglaló néven, ezek lényege, hogy egy személy mások nevében is felléphet a perben. Ennek két típusa van: a társult és a közérdekből indított per.

A társult per lényege, hogy ha több, legalább tíz személyt azonos jogsérelem ért, bizonyos perekben – fogyasztóvédelmi, munkaügyi, környezetkárosodás alapján indult perek – úgy érvényesíthetik igényüket, hogy előzetes szerződésük szerint az egyikük jár a tárgyalásokra, tesz nyilatkozatokat – ő az úgynevezett „reprezentatív” felperes, de cselekményei kihatnak a többiekre is.

A közérdekű perben pedig meghatározott szervezetek felléphetnek a sérelmet szenvedett felek nevében – így például fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület kezdeményezheti a tisztességtelen általános szerződési feltételek érvénytelenségének a megállapítását, és ha a keresete eredményes, akkor az ítélet kihat minden szerződő félre.

Polgár és állam vitája

Még egy nagy változás, hogy a közigazgatási perek kikerülnek a polgári perrendtartás hatálya alól, külön szabályozást kapnak.

A polgári perekben két egyenrangú fél vitázik egymással, akik a polgári jogi jogviszonyban azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. A közigazgatási perekben azonban eltolódik az erőegyensúly, az állami szerv és az ügyfél a közjogi jogviszonyban nem egyenjogú félként jelenik meg, hiszen például az ügyfél nem tárgyalhat arról, mennyi adót akar befizetni. Ezért a közigazgatási perek sajátossága más, mint a polgári pereké.

A közigazgatási perek döntő részét nyolc regionális közigazgatási és munkaügyi bíróság tárgyalja, ezek közül az egyik a debreceni; ha megengedett a fellebbezés, azokat másodfokon egységesen a Fővárosi Törvényszék bírálja el.

HBN–SzT

[related-post post_id="3723056"]

[related-post post_id="3735902"]