Saját erőből is próbálnak boldogulni

A fő napirendi pont volt a gazdasági, pénzügyi helyzetjelentés a szülők felé. Ezután – ehhez szervesen kapcsolódva – a megjelentek megvitatták, hogy milyen, saját erőből történő megoldási lehetőségek jöhetnek szóba, a DVSE ugyanis többek között a Debreceni Sportuszoda Kft., valamint a Debreceni Sportcentrum Kht. felé is tartozik az edzések, valamint a mérkőzések bérleti díjának egy kisebb részével.

A sürgős megoldás indokolt, mivel Orendi Mihály, a Sportcentrum vezetője részéről érkezett legújabb határozat szerint, a DVSE csapatai novembertől addig nem edzhetnek a létesítményben, amely eddig az otthonuk volt, ameddig egy összegben nem rendezik a tartozást.

A közgyűlés közel két órás eszmecsere végén néhány kérdésben szavazás útján konkrét döntést hozott, valamint a több szálon futó cselekvési folyamatot is elindította. A gyerekeikért aggódó, értük tenni akaró szülők maguk javasolták a havi tagdíj megemelését, és végül elfogadták, hogy nyolcról 10 ezer forintra növekedjen.

Az egyszeri 10 ezer forintos „különdíjat” is a szülők egy része vetette fel, ám ezt végül nem szavazták meg. A kényszerhelyzetben azonban a gyors bevételhez jutás a legégetőbb feladat, ezért a DVSE vezetősége másnap – pénteken – azt a határozatot hozta, hogy saját hatáskörében kihirdeti a kötelező jellegű 10 ezer forintos egyszeri hozzájárulás befizetését.

Azoknak a szülőknek, akik ezt a pluszterhet nem vagy csak részben tudják vállalni – megkeresést követően – méltányos ajánlatot tesznek.
Ez persze csak a tűzoltómunka, ám mivel a DVSE hosszú távra tervezett eddig is, így a jelentősebb támogatók felkutatása fokozottan indokolt, amiben részben a szülők aktív szerepvállalását is várják.

A kiadás rovatban ugyanis olyan magas összegek szerepelnek a debreceni létesítmény használatot és az utaztatást illetően, hogy azok megfizetése a jelenleg befolyó anyagiakból szépen lassan lehetetlenné vált. A pillanatnyilag 150 fiatalt, valamint egy felnőtt-csapatot országos és területi bajnokságokban versenyeztető egyesület jövője tehát kétféle lehet.

Az eddigi szakmai munka kárba vész és esetleg tömegsport szinten megmarad a vízilabdázás, vagy tovább halad a pólóklub a megkezdett úton, és újabb támogatók keresése mellett a profi sportegyesületi modellt igyekszik létrehozni.

A csökkentett vízfelület és edzésszám – a reggeli foglalkozások egyelőre már most szünetelnek – kizárja az évekkel előttük járó riválisok – UTE, Ferencváros, Szeged, Eger – fokozatos utolérését vagy akár csak azok megközelítését, s így értelmét vesztheti a megfeszített sportolói, szakmai, vezetői, háttérmunka és a szülői áldozatvállalás is.