Nem őrzik, hanem megélik a hagyományt

Hortobágy - A társaságra bízott genetikai állományt nem hagyják veszni, lemorzsolódni, bármilyen módon sérülni. Interjú Medgyesi Gergellyel, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit kft. ügyvezetőjével.

Ha valaki „meg akarja kóstolni a Hortobágyot”, megkerülhetetlen számára a génmegőrző társaság. Évente csaknem 100 ezer látogatót fogadnak rendezvényeiken, bemutatóhelyeiken. Ez minőségi jelzés arról, hogy ott nívós munka folyik, és a színvonalas tevékenységet jól be is tudják mutatni. Amit bemutatnak, ott a családok vannak a központban, például rendszeresen meghívják a nagycsaládosokat a lovasnapokra, ingyenes belépést garantálnak részükre. A családokat fontos értéknek tartják, ezzel erősítve a nemzeti tudatot. Egyszersmind egyedülálló értéket kezelnek és gyarapítanak.

Mivel foglalkozik a kft.? Az változott-e az elmúlt években?

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága a tulajdonosi jog gyakorlója. A teljes nevünk, azt hiszem, beszédes: Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. Ez a megjelölés pontosan kifejezi tevékenységüket, tehát most is, mint a múltban, természetvédelmi és génmegőrző munkát folytatunk. Továbbra is őshonos állatokkal foglalkozunk, ugyanúgy magas színvonalon tenyésztjük ezeket. Védett természeti területeket legeltetünk az állatokkal, természetvédelmi célkitűzéseket valósítunk meg. Persze, eredményeink is vannak. Két éve fut az élőhelykezelést célul tűző Life-programunk. Bizonyos területek fölnádasosodtak, és ez nem kívánatos élőhelybeli változást okozott. Ezeket a területeket legeltetéssel és kaszálással próbáljuk visszafoglalni. Mi ugyanazt a munkát végezzük, mint bármelyik névelődünk. A kollégák jelentős része nem változott, ez a biztosítéka annak, hogy a munkánk ugyanolyan minőségű, mint régen.

Van elég állat a Hortobágyon?

A Nonprofit kft. által művelt mintegy 7 ezer 600 hektár területre vonatkoztatva jelentem ki, igen, van elég állat a Hortobágyon. Pontosan 2 ezer 596 magyar szürke marhánk, 456 bivalyunk, 232 lovunk, 1610 rackánk van. A legelőállat-nyomásunk a természetvédelmi célkitűzésnek megfelelő, 0,4-0,5 állategység/hektár. Minden területünk szépen le van legeltetve, nem ismerek olyan természetvédelmi szakembert, aki a jelen állapotokkal ne volna megelégedve. Ezeken a területeken kaszálunk, innen takarítjuk be a téli takarmányt is. Úgy hiszem, egy nemzeti parki területnek így kell kinéznie. A Life-program segítségével jobban javulnak területeink.

Az állatlétszám, mondhatni, naponta változik. Valamilyen tendencia mégis megfigyelhető talán. Milyen irányba változik az állatok létszáma, összetétele?

Az állatok létszáma 400 egységgel nőtt a Life-programnak köszönhetően, 400 nagy állattal több legel most a pusztán, mint régebben. Ezek nem tenyészállatok, velük élőhelykezelést folytatunk, ezekkel az állatokkal nyitjuk meg a benádasodott területeket. Amiben van elmaradásunk, az a mangalicaállományunk. Ez korábban sem volt jelentős, néhány tíz anyaállatunk volt csupán. De ez a mi döntésünk szerint alakult így, mivel a mangalicákkal a természetvédelmi célkitűzéseket korábban sem valósítottunk meg, továbbá Magyarországon van annyi mangalica, hogy ha ez a néhány tíz anyakoca kiesik, ne történjen nagy probléma. Az összes többi állatlétszámában ott vagyunk, ahol lenni kell. A tenyésztés minősége kifogástalan. A magyar szürke marhánál megvan a gyönyörű öt tenyésztési vonal, ezekre helyezve a hangsúlyt, elérjük a tenyészcélt.

A cél csupán a genetikai állomány továbbörökítése és a Hortobágy tájképének megtartása?

A célunk hármas: őrizzük a génállományt, természetkezelést végzünk, és megéljük a hagyományainkat. Nagy genetikai érték van a kezünkben, amivel dolgozunk. Ezt nem hagyjuk veszni, lemorzsolódni, bármilyen módon sérülni. Tartjuk az állatokat, őrizzük a génjeiket, ez azzal jár együtt, hogy legeltetünk. Mert mi történik egy pusztával, ha nem legeltetik? Fölgyomosodik. A genetikai védelem és a puszta arculatának megőrzése mellett nagy természetvédelmi munkát is végzünk – megteremtjük a földön fészkelő madarak élőhelyeit.

Fotó: Derencsényi István

Mivel a Hortobágyra évszázadok óta jellemző, hagyományos életritmusban dolgozunk, így nem őrizzük, hanem megéljük a pásztorhagyományt a mindennapjainkban. És ezt be is tudjuk mutatni, akár a kihajtási, akár a behajtási ünnepségünkön. A puszta­programunkban az érdeklődőket lovaskocsival kivisszük a pusztára. Erre évente 25-30 ezer jegyvásárlónk van. A lovasnapokon 2014-ben 4 ezer látogató volt kint, 2015-ben 9-10 ezer, tavaly mintegy 15 ezer, míg az idén már 20 ezer. A tendencia, a módosításoknak köszönhetően, ugyanez a Pusztai Állatpark és a Hortobágyi Nagycsárda esetében is.

A gazdaságosság mennyire szól bele a munkájukba? Milyen hasznot húzhat a nemzetgazdaság a tevékenységükből?

Nonprofit kft. vagyunk, de ez nem azt jelenti, hogy veszteséget kell termelnünk. Sőt! Úgy működünk, mint bármely más termelő az országban. A gazdasági cél fontos, hogy jó irányba mozduljon el. Ez nagyon nehéz feladat – ezt nem kell véka alá rejteni. Az őshonos állatokat nagyon szeretjük, ám a belőlük készült termékekkel ritkán lehet találkozni a piacon. És hogy ez ne így legyen, ezen még nagyon sokat kell dolgoznunk. Mi jelenleg egy tiszafüredi vállalkozással vagyunk szerződésben. 15 terméket állítunk elő magyar szürke szarvasmarhából, házibivalyból és mangalicából. A munkánk egyik legfontosabb része, hogy be tudjuk mutatni, őshonos állatokkal foglalkozva, a természetvédelmi célkitűzések és az ezekkel együtt járó korlátozások mellett is lehet eredményt elérni.

Bár a turisztika csak részben tartozik a kft.-hez, mégis elkerülhetetlen a kérdés: elégedettek a turisták számával?

Valóban részben tartozik csak hozzánk a turisztika. Megküzdünk karöltve a nemzeti parkkal és a települési önkormányzattal, hogy Hortobágy ne csak egy egyszeri célállomásuk legyen a látogatóknak, hanem vágyjanak is vissza. A látogatói szám élénkülése, kedvező változása tükrözi, hogy jó úton járunk. Mióta a nemzeti parkkal közösen rendezzük a kihajtási-behajtási rendezvényünket, soha nem látott létszámok vannak jelen. Az emberek vevők arra, hogy a pusztának ezt a hármas szegmensét, a természetvédelmet, a génmegőrzést és a hagyományőrzést egyszerre be tudjuk mutatni. De nem ülhetünk a babérjainkon, új produkciók kellenek, vagy át kell gondolni, hogy a régieken kell-e valamit másként tenni. A 2018. évi lovasnapokat már tervezzük, az idelátogatók fejével próbálunk gondolkozni, mi érdekelheti őket. Mindezt úgy, hogy mellette minőségi szórakozást tudjunk kínálni. Mi a népi iparművészeket szólítjuk meg, a koncertkínálatban minőségi zene van. Előtérbe került a gyermekek foglalkoztatása. Fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban szeressék meg a Hortobágyot. Korábban a lovasnapon a legifjabbaknak nem volt szórakozási lehetőségük. Ma már a Bitang-kertben minőségi foglalkozásokkal le tudjuk kötni a figyelmüket. Addig a szülők megnézhetik a lovasversenyeket és egyéb produkciókat. Középpontban vannak a családok. Tíz-húsz évvel ezelőtt buszos nagykirándulók jöttek, most a családoknak szervezünk programokat.

Hagyományőrzéshez, természetvédelemhez, állattartáshoz emberek kellenek. Megvan az utánpótlás?

Vannak szakképző iskolák, amelyekkel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot lovas- és állattenyésztési tekintetben. Minden évben mi rendezzük meg pünkösdhétfőt megelőzően az országos gulyásversenyt. Ennek egy része a bojtárverseny. Ezen 30-40 kisbojtár indul minden évben. Közülük a legjobbak állásajánlatot kapnak tőlem. Ugyanígy egyetemistákat, főiskolásokat is megszólítunk. A Hortobágy jó hívó szó, sok fiatal dolgozik nálunk, a középvezetők mindegyike ebből a korosztályból kerül ki. A Hortobágyon sok szempontból nagyon kemény az élet. Az itteni nem tömegeket vonzó tevékenység, és azt gondolom, ez nem is baj. A rengeteg nehézség ellenére minőségi embereket kapunk. Ezért van most is talpon ez a cég, pontosan ezért nem kell szégyenkeznem egyik rendezvényünkön sem. Illetve, ha bárhol megjelenünk, mert elhívnak bennünket sokfelé, mindig rácsodálkoznak állataink nagyfokú képzettségére.

A nemzeti park a világörökség gondnokságába tartozik. Ebből milyen feladat hárul a kft.-re, hiszen a táj és az ember együttélésére kapták a címet. Illetve van-e még „feljebb” a címek elnyerésében?

Leírt feladat nincs, a mindennapjainkban megéljük azt a munkát, amit a kulturális világörökség ránk ró. Mi úgy élünk, úgy dolgozunk, ahogy az a világörökségnek megfelelő. Az pedig csoda lenne, ha megkaphatná ez a tájegység a természeti világörökség címet. Erről a címről szól a mi munkánk. Ez nem azt jelenti, hogy feljebb léptünk, hanem azt, hogy még egy ilyen csodálatos cím birtokosa lehetne a nemzeti park.

Aki nem látogat el a Hortobágyra, találkozhat-e a társaságukkal?

Rengeteg lovasnapra hívják a csikósainkat, külföldre is. 2016-ban Szófiában voltunk egy csodálatos lovasfesztiválon, tavaly Szerbiába látogattak el csikósaink. Szürke marhákkal minden évben részt veszünk a több tíz­ezer vendéget megmozgató szürkemarha-vigadalmon. Ott voltunk az idén Harsányban, és sok más kisebb szürkemarhás rendezvényen is. Tavaly volt a „Hortobágy házhoz jön” eseményünk: a Nagyerdőn csaknem 17 ezer vendégünk volt. És ott van még a Magyar Nemzeti Parkok Hete, s volt más egyéb műsorsorozat is. Amíg háromhetes előkészítő munkával tudunk 17 ezer embert megszólítani, addig csaknem fél éves munkával tudunk Hortobágyra ennyi vendéget kicsalogatni. Ugyanezért jó a vajdahunyadvári szürkemarha-vigadalom is. Budapest belvárosában érjük le az embereket.

A Hortobágy nevét mennyire ismerik a határainkon túl?

Elég jól bejártam Európát, aki már hallott egy keveset Magyarországról, az hallott a Hortobágyról, a Balatonról és Budapestről. A három legfontosabb régióban benne vagyunk. Erre azért büszkék lehetünk.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az élet árnyékosabb oldalát sem. Hogyan lehet az értékeket megóvni?

Minden állatnak egyedi azonosítója van, születésük pillanatától. Ugyanúgy, mint az embernek a személyi száma, nem változik az élet során. Nem szoktak lopások történni, és rendszeresek az ellenőrzések. A legeltetés sem úgy zajlik, hogy kiengedjük a jószágokat, aztán ki merre lát, arra legel. 14 gulyajárást alakítottunk ki, és pontosan tudjuk, melyik állat hol tartózkodik. Nem volt probléma sem most, sem az elmúlt években.

Megjelent-e a konkurencia a Hortobágyon?

Nincs konkurencia. Van egy pizzéria Hortobágy faluban, de az nem versenytárs: „nem egy pályán focizunk”, inkább kiegészítjük egymást. Vagy itt egy másik eset. Az egyik csárdát kivette egy vállalkozó, és találkozásunkkor ő a konkurenciáról beszélt nekem. Azt válaszoltam neki: nem értem, miről beszél, hiszen itt közös a célunk. Mégpedig az, hogy az emberek tájegység iránti érdeklődésének ingerküszöbét átlépjük. Mondtam neki, nyugodtan kérjen tőlünk segítséget, és megkapja, mert aki eljön hozzá, az hozzám is eljön. Nála étkezik, nálam pedig felül a lovaskocsira. Visszatérek a nemzeti parkra: közösen rendezzük a be- és kihajtási ünnepséget. Nem tekintem konkurenciának, még ha ugyanazt a tevékenységet végzi is, mint mi. A települési önkormányzattal jó a kapcsolatunk. A közös rendezvényeken egymásnak területeket tudunk adni. A belterületi ingatlanjainkat parkolónak tudja használni az önkormányzat, például egy hídi vásáron. A behajtási ünnep az önkormányzat területén van. A lovasnapon az önkormányzat faházaiban árusítják portékáikat a kézművesek. A nemzeti vágtát mi szerveztük, a megnyitóbeszédet a polgármester mondta. Túl sok kapcsolódási lehetőség nincs, de ami van, azokkal élünk. A látogatói létszám pedig szépen emelkedik. A Hortobágy olyan „tánctér”, ahol mindig elfér egy újabb és újabb páros.

A Hortobágynak mi lehet a jövője?

Úgy gondolom, az emberek azért szeretik a pusztát, mert amellett, hogy a változatlanságot képviseli, folyamatosan meg tud újulni. Ebben van szerepe a társaságunknak. Az állattenyésztésben mindig közelebb kerülünk az elődök által fölvázolt célhoz. Minden évben újat és újat tudunk mutatni. Az állataink egy kicsit mindig szépülnek. A tenyésztői munkának pedig pontosan ez a lényege.

- Kovács Zsolt -