Papagájparadicsom Esztárban

Esztár - Egy esztári család – sok más állat mellett – számos papagájfaj egyedeit gondozza.

Sok ember gyűjt tárgyakat, vannak azonban, akik az állatokat kedvelik és gyűjtik. Egy esztári fiatalember és családja a papagájoknak és más állatfajoknak tartogatja szeretetét.

Cs. Nagy István esztári lakos portáján járva több papagájt fedeztünk fel. Közel száz madár repdes szobában, ketrecekben, színesek, gyönyörűek – és persze hangosak. Számukat gazdájuk sem tudja. A szaporulatok is megmaradnak, és még további bővítés várható. A tojók folyamatosan ülnek, a kicsik pedig, ha kikelnek a tojásból, akkor ők is itt maradnak.

Eggyel kezdődött…

Kérdésünkre, hogy mi ihlette a madártartásra, miért pont papagájra esett a választás, válasza az volt, hogy körülbelül három évvel ezelőtt a gyerek azt mondta, neki papagáj kell; itt kezdődött a „fertőzés”. Ekkor vásároltak, egyet, kettőt, párat, majd „belehomorodtak”, beleszerelmesedtek. De nem csak papagáj, hanem haszonállatok, közel kétszáz nyúl, kecske, díszréce, kutya, páva is van udvarukon – nagyon szeretik az állatokat. A főállásban végzett munka után – mivel ez csak hobbi – az állatok szeretetének, gondoskodásának adják át magukat.

– Több emberrel dolgozom a munkahelyen, de az emberek sokszor fogadják a tanácsot. Az állatoknak mindegy, hogy rossz, vagy jókedvvel jövök, mindig szívesen fogadnak, ha kések egy órát, ha hamarabb jövök, akkor is: a hála hamarabb meglátszik – meséli a tulajdonos.

Külön házban

A papagájoknak egy külön ház van fenntartva, ahol a szobákban, azon belül ketrecekben is ők élnek. Csak az övék a porta, a ház mögött bővítés kezdődik, természetesen számukra. Fajtájukat tekintve van kecske-, ara-, hullámos-, barát-, király-, fenyő-, vagy más néven kínai papagáj; továbbá golden amandin, tűzfarkú kandri, sárgatorkú helyi papagáj, nagysándor-, kissándor-, nimfa-, és énekes papagájok.

Van arany nyakörves törpe ara, pintyfélék is – szóval rengeteg fajta van és lesz. – A létszámuk folyamatosan bővül, mert sajnálunk egy madártól is megválni. Mindet szeretjük, talán a kedvencünk most a nagysándor papagáj, négy éves, ő egy-két szót beszél is, („egyél, jó”) persze, csak ha kedve tartja, de a macskanyávogást is jól utánozza. Úgy vásároltuk, hogy már beszélt. Mi nem tanítottuk tovább, csak „gyakoroljuk” a tanult szavakat. Szeretnénk bővíteni az állományt, a távlati tervünk, hogy akár látogatóközpontot hozzunk létre, de ezek csak tervek – árulja el István, a gazdájuk.

Látogatók

A család együtt gondozza, eteti az állatokat, takarítja helyüket, nincs erre külön személy. A takarmányozásuk a szokásos, madáreledel, betegségre hál’ Istennek nem került sor még, reméli, nem is fog. Csak vitaminokat kapnak, egészségesek. Megkérdeztük, hogy milyen a szomszédokkal való viszonya.

A gazda és párja is azt válaszolták, hogy jó, a szomszédok tudomásul veszik, nem szólnak a rikácsolásért, megszokták, jó kapcsolatot ápolnak. Ha elmennek előttük akár gyerekek is, és meg szeretnék nézni az állatokat, örömmel biztosítják számukra a lehetőséget.

Kézből esznek

A lakóházuknál is van ketrec, a lakás melletti tornácon. Mint a gazda elmondta, a papagájok a meleget jól tűrik, télen meg a számukra fenntartott, fűtött lakásban vannak. A fajok kapcsán arról tájékoztatott, hogy ahhoz, hogy sikeresen tenyészteni lehessen, el kell különíteni őket.

Van olyan fajta, mely kézből eszi a diót, de ott jártunkkor szégyellős volt, és így csak messziről szemlélte az eledelt és a fényképezőgépet.

István szerint az állatok – úgy a madarak, mint bármelyik más állat is – érzik, ha foglalkoznak velük, beszélnek hozzájuk, gondoskodnak róluk, és meg is hálálják.

- Nagyné Kelemen Mónika -