Hófödte mesevilágban jártunk

Szerep - A törött cserepek, a felébe, harmadába vágott téglák bűvöletében él Földesi László; mesevilág veszi körül.

Január egyik havas délelőttjén kerestük fel az alkotót. Nevezzük csak így Lászlót, hiszen, mint az hamarosan kiderül, bizony sok mindennel foglalkozik, ami kreativitást, kézügyességet igényel. Jó évtizeddel ezelőtt ismertem meg Sárrétudvariban, ahol a kertbarátkör épületének falán elhelyezett domborművét avatták. Szóba elegyedtünk. Szerényen, csendesen elmondta, hogy kertész, és szabadidejében képzőművészettel is foglalkozik. Teltek az évek, és már más településen élőktől hallottam, hogy Földesi László igazi kis mesevilágot varázsolt Szerep egyik legrégebbi épülete, a körülbelül 150 éves csendőrlak kertjébe. No meg a házat is építgeti, alakítja.

Domborművön a régmúlt

– Sok hó van ezen a télen, így van időm az alkotásra. Mert tudja, ha nincs hó, akkor a kertben mindig van mit csinálni, akár tél van, akár nyár – nyitja az utcakaput a középkorú férfi, majd látva, hogy tekintetem megakad a ház falán lévő jókora domborművön, mesélni kezd. – Megörököltem a csendőrök egykori épületét, egyszer majd ide költözöm, de addig alakítgatom, ahogy időm engedi. Ez a dombormű a falu régmúltjának állít emléket, beleszőve az épület régen volt funkcióját.

A kertben bontott téglákból, törött cserepekből jurta a kutyáknak, erődfalhoz hasonló íves alkotás, oldalán virágtartók és egyéb díszítmények, köztük emberi arcokat megmintázó domborművek láthatók. Ugyancsak téglából rakott, zuhanyfülkéhez hasonló építményhez érünk, persze itt is minden domború. Kiderül, ez valóban zuhanyzó, a tetőtérbe szerelt tartályban lévő vizet a nap melegíti fel, a víz egy szekérkerékből jön, ha elfordítjuk az akár kapaszkodónak is használható terrakottát. Vele szemben téglából készült udvari illemhely, a falán dombormű, amely a használat utáni kézmosásra emlékezteti a megkönnyebbülőt. Nem megyünk tovább, hiszen ott már a méhészete, hatalmas gyümölcsöse van a házigazdának. Belépünk viszont a műhelyébe, ahol a polcokon több tucatnyi terrakotta alkotás sorakozik.

Naponta egy terrakotta

– Nem vagyok művész, semmilyen képzőművészeti végzettségem nincs. Amit csinálok, az nekem szórakozás, hobbi. Az alkotói hajlamot szüleimtől örököltem, édesapán hegedült, édesanyámnak nagyon ügyes keze volt. Mindehhez hozzáteszem a saját ötletemet. Az építészetben, tájrendezésben a bontott téglákat, cserepeket használom. A hajlított formákat kedvelem. Harmincévesen temperával kezdtem festegetni, azt abbahagytam. Negyvenévesen domborműveket csináltam. Ezek azonban nagyon időigényesek, így áttértem a cserépszobrokra, illetve amit már látott, a kertben lévő eszközök, tárgyak készítésére. Naponta egy terrakottát nyugodtan, kényelmesen el tudok készíteni.

Az arcok, alakok leginkább a képzeletem szüleményei, de néha újságokból is merítek ihletet.”

Mind többen jönnek hozzám szétnézni a kertben, megszemlélni a terrakottákat, és mondják: mintha valamelyik ismerősüket látnák a kis cserépszobrokban. Egyetlenegyet sem adtam el eddig, és nem is szándékozom soha. Ezek olyanok, mintha a gyermekeim lennének. Egyébként „civilben” gyümölcstermesztő technikus vagyok, és egyben Szerep egyetlen méhésze. Őstermelőként teszem a dolgom. Ha valaki kíváncsi a munkáimra, ingyen mutatom meg.

- Kovács Zsolt -

[related-post post_id="4113446"]

[related-post post_id="4113398"]